Mikolai Bertics Mihály honlapja

MINDENSZENTEK NAPJA

mindenszentekxA mindenszentek napja (latinul Festum Omnium Sanctorum) az üdvözült lelkek emléknapja, melyet a katolikus keresztények november 1-jén ünnepelnek. Az ünnepet 741-ben, III. Gergely pápa idején vezették be a megemlékezés napjaként. Egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette 844-ben. Magyarországon 2000-től újra munkaszüneti nap.
A mindenszentek napja nem tévesztendő össze a halottak napjával, amit 998 óta tart meg az egyház a következő napon, azaz november 2-án az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. Szent Odiló Clunyi bencés apát 998-ban vezette be emléknapként. Később a bencés renden kívül is ünnepnappá vált, és a 14. század elejétől a katolikus egyház egésze átvette. Estéjét a halottak estéjének (halottak vigíliájának) is nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan szólnak a harangok a halottak emlékezetére, a hozzátartozók pedig a kegyelet virágait viszik az elhunytakra, s a holtak lelki üdvéért gyertyát gyújtanak a sírokon.
A halottak napjához számos néphit kapcsolódik. Az élőknek ilyenkor tilos volt a munka. Nem volt szabad semmiféle földmunkát végezni, hogy ne háborgassák a halottakat. Halottak napján, sőt egész hetében tilos volt mosni, mert a halottak a vízbe kerülnének, a ruha pedig megsárgul. Sokfelé terjedt el az a hiedelem, hogy a halottak ilyenkor hazalátogatnak, ezért számukra is megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra, és gyertyát gyújtottak. A gyertyák a halottakért égtek, a tűz megtisztulást hozott.
Helyenként a hozzátartozók a sírokról összeszedték az elhervadt virágokat, hogy otthon kifőzzék, mert az ezzel locsolt vetőmag nem romlott meg, az üszök nem ütött bele. Helyenként azt hitték, hogy aki másnak sírjáról leszedi a virágot, azt elviszi a halott. Éppígy gyertyát sem volt ajánlatos elvenni más sírjáról, mert azzal annak a halottnak bűneit is magára vonta az elkövető.

Mindenszentek 01

Emlékezés – a mikolai temetőben

Halottak napján, akik nem tudnak kimenni a temetőbe, otthon gyújtanak gyertyát és megemlékeznek szeretteikről. Néhol úgy tartották, hogy akinek a gyertyája a családban legelőször leég, az hal meg leghamarabb. Ehhez a szokáshoz kapcsolódó némelyik népi hiedelem szerint a gyertyagyújtásnak az a célja, hogy a világosban a “véletlenül kiszabadult lelkek” újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. Azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben.   (Forrás: Wikipédia)

        Mikolai Bertics Mihály