Mikolai Bertics Mihály honlapja

NAGYBÖJTI IDŐK

– Jegyzet –

evésFebruár közepén elkezdődött a húsvétot megelőző negyven napos nagyböjt. Ez bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessünk Jézus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére. A VII. században alakult ki a mai gyakorlat, hogy a nagyböjt kezdetét az első vasárnap előtti szerdától számolták, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig nem negyven, hanem negyvenhat nap telik el, ugyanis a közbe eső hat vasárnap nem böjti nap. Hamvazószerda az őskeresztény hagyományból merít: a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ennek emlékét ma is őrizzük: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán – és nagyböjt első vasárnapján – jelképesen keresztet rajzol a hívek homlokára és ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!”. – A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.

„Egyszerre félelmetes és vigasztaló a por mivoltunkkal való szembesülés. Ha komolyan vesszük, bizony, súlyosan érint, hogy terveinkről, álmainkról, mindarról, amiért nap mint nap fáradozunk, meg van írva, hogy velünk együtt az enyészeté lesz, ugyanakkor szabadító erejű is az illúziókkal való leszámolás, mert rájövünk, hogy nem is kell másnak lennünk, mint pornak: Isten kezében, az ő fényénél ez a por aranyként ragyog és élettel telik meg.”
(Barsi Balázs atya)

A mai világ bőven elénk tárja mindazt, amit a Sátán mutat Krisztusnak a megkísértés harmadik állomásánál:
„Neked adom, ha leborulsz és imádsz….!”
Mi, emberek, vajon hányszor fogadjuk el a felajánlott sátáni ajándékot: karrier, pénz, hatalom, érzékiség képében és megkövesedünk benne… elhagy a hitünk is. Talán azért van kevés keresztény, mert a Gonosz csendben, hangtalanul végzi küldetését. Elutasítjuk az isteni tanítást, a szeretetet. Nem tudunk bocsánatot kérni és megbocsátani sem a mindennapi robotolásunkban, ha pedig kereszt jut osztályrészül, átöleljük azt. Zúgolódunk, kiabálunk: „…Ha lenne Isten, ezt nem engedné! Én ezt nem érdemlem! Nem feledkezhet meg rólam!”
Tombol a gonoszság, a gyűlölet, a hatalomvágy! Barátok, családtagok válnak ellenséggé. A bűn, a sötétség nem felejti a Golgotát. Úgy érzi tennie kell valamit, mert egyre közeledik legyőzésének napja, a húsvéti feltámadás! Krisztus Feltámadása, és földi életének beteljesedése, amiért az Atya Isten elküldte az emberek közé, feláldozva Őt hogy megmentse a világot – és egy Új szövetséget köthessen az Ég és Föld között: Ez a szövetség a SZERETET! Jézus az út az égi ország felé, az Atyaisten birodalma felé. A kapu nyitva áll, be lehet rajta lépni. Nem kell mást tenni mint szeretni embertársainkat. Olyan egyszerűnek tűnik ez, mégis nagyon nehéz megvalósítani. Nem a külsőségek miatt. Az emberek néha hajlamosak eljátszani azt, hogy minden rendben, hogy szeretik egymást, mégis belül a lelkük mélyén ott tombol a gyűlölet, a harag, a kapzsiság.
A világ sötétsége sok mindent ígér, de örök kincset csak a szeretet ad. A nagyböjt jelentősége éppen ezért fontos. Felnyitja, megnyitja az ember lelkét és elméjét, hogy felismerje a gonoszt. Kell ehhez a nagyböjt 40 napja. Kell hogy az elmélyülések, lemondások, a megtartóztatások áthassák a mindennapjainkat. Éppen ezért a böjt nem csupán hústilalmi időszak. A húsétel tilalma csak egyik eszköze annak, hogy fenntartsa a figyelmünket. Figyelmeztet bennünket, hogy meg kell tisztulnunk, keresni kell magunkban, a rosszat és a jót, mert mindkettő ott van bennünk.
A megtisztulásra törekszünk. Nagyon nehéz és számtalan csapdát rejt, lépten-nyomon akadályba botlunk. Hogyan kell cselekednünk, hogy jót tegyünk? Miért tűnik helyesnek sokszor a helytelen út? A Könyvek nem írnak erről, magunknak kell megtalálnunk a helyes utat. Ki kell tudnunk mondani hogy távozz tőlem gonoszság, ki kell tudnunk mondani a másik embernek, hogy BOCSÁNAT!

Mikolai Bertics Mihály