Mikolai Bertics Mihály honlapja

NAGYPÉNTEK

nagypéntek 2014„Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában… “imádkozták egykoron az apostolok arámi nyelven… És ebben hitt Jézus is, akit egy pénteki napon megfeszítettek azok, akik nem benne, és nem ugyanebben az Atyában hittek.
Így imádkozunk mi, keresztények is. A templomainkban ma nincs mise, csak liturgia és áldoztatás. Nincs mise, mindaddig, amíg Jézus föl nem támad, ami majd okot ad az örömre és az ünneplésre. Ez a szomorú emlékezet visszatükrözi lelkünk állapotát, hiszen megölték Urunkat, Jézust.
A katonák elvitték Őt a palota belsejébe, a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. Felöltöztették bíborba, tövisből font koronát tettek a fejére, és elkezdték köszönteni: “Üdvözlégy, zsidók királya!”
Nádszállal verték a fejét, leköpködték, és térdhajtással hódoltak előtte. Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, felöltöztették saját ruhájába, és kivitték, hogy megfeszítsék.  Egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, arra kényszerítették, hogy vigye a nagy fakeresztet. Elvitték Őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hegy és keresztre feszítették. Majd megosztoztak a ruháin, sorsot vetve rá, hogy ki mit kapjon. Kilenc óra volt, amikor megfeszítették. Gúnyos felirattal jelölték a kereszten megfeszített Jézust. Fehér gipsszel bevont táblára, jól olvasható, fekete betűkkel írták: IESVS · NASARENVS · REX · IVDÆORVM (I.N.R.I). – Vagyis: Názáreti Jézus, Júdeaiak Királya. Ez volt Pilátus ítélete.

„…Pilátus pedig feliratot készített és a keresztre szegeztette. Ez volt az írás: Názáreti Jézus, a zsidók királya.  Sok zsidó olvasta ezt a feliratot, mivel az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt írva.” (Jn. 19, 19-21).

Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, egyet jobb-, másikat pedig bal felől. (És így teljesedett be az Írás, mely szerint: “…bűnösök közé számlálták.”) Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: “Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!” Hasonlóan csúfolódtak a főpapok is maguk között az írástudókkal együtt, és így szóltak: “Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk.” Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve.
Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: “Elói, elói, lámá sabaktáni!” – ami ezt jelenti: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem!”
Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: “Nézd, Illést hívja.” Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: “Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?” Jézus azonban kilehelte a lelkét. A keresztről lecsöppenő vérét szomjasan itta magába a föld… Így halt meg miértünk. Halálának, kínszenvedésének emlékére, a mai napon a római katolikus papok is vörös öltözékben végzik a szertartást. A templomokban csend van. Nem kondulnak meg a harangok, nem énekelünk és nem szólalnak meg az orgonák sem. Az oltárokon üresen álló tabernákulum előtt leborulunk, arcunkat a földhöz érintjük… a földhöz, amely egykor felszívta Jézus vérét, majd felolvasunk a Passióból…

Milyen szenvedéseket élhetett át Jézus a keresztre feszítés során?
Nagypéntek van, és ezen a napon, Krisztus szenvedéseire, fájdalmaira gondolva, nem tudok mást tenni, mint mélyen felsóhajtani:
– Uram, ez nekem túl sok! Emészt az efféle elfojthatatlan kegyetlenség miatti mély szomorúság. Ugyanakkor tudom, hogy Szent Fiad önként vállalta a kereszthalált, vagyis a megváltásunkat. Nem csupán arra gondolok, ki volt Ő, hanem arra is, hogyan halt meg énértem is. Uram, szomorúsággal telik meg az én szívem, a fájdalom és szenvedés miatt, amit egyszülött fiad, Jézus azért viselt el, hogy én éljek, hogy mi éljünk. Ezen a szomorú napon, hálát adok Neked üdvösségünk ingyenes ajándékáért. Ámen.

Mikolai Bertics Mihály