Mikolai Bertics Mihály honlapja

PÜNKÖSD

PünkösdJöjj, Szentlélek Úristen!

A pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradásának emlékét ünnepli meg. A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása; ez a kiáradás. A Szentlélek (görögül pneuma, latinul Spiritus Sanctus) ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra, és ezzel a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára. Az ünnep neve a görög pentekoszté, “ötvenedik” szóból ered, és a húsvét utáni ötvenedik napon tartják.

Az Ószövetségben zarándokünnep volt, melyen Izrael fiainak meg kellett jelenniük Jahve színe előtt. Az ünnep neve a történelem folyamán változott: aratási ünnep, az első termés (búza!) ünnepe. Mózes Törvénye (16,10 és Szám 28,26) a hetek ünnepének nevezi, valószínű azért, mert 7 héttel a kovásztalan kenyér ünnepe után ülték. Pünkösd tehát az Ószövetségben is örömünnep, melyen hálát adtak Jahvénak a búzatermésért. Az aratás Palesztinában kb. 7 hétig tartott (MTörv 16,9). Pünkösdkor az első termést mutatták be, melyeket a szentélyben kellett elfogyasztani, és meg kellett osztani a szegényekkel valamint a levitákkal.

Az Újszövetségben a Jézus feltámadása utáni 50. nap, a Szentlélek eljövetelének napja (ApCsel 2,1-13). Az Úr Jézus mennybemenetele előtt teljesítette, megvalósította a Szentlélek eljövetelére vonatkozó ígéretét: „megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,8). A várakozás és készülődés napjaiban a tizenegy apostol és a tanítványok „egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt” (ApCsel 1,14), s a közel 120 fős közösségben megválasztották Júdás utódját, Mátyást (1,15-26). Amikor pedig elérkezett Pünkösd napja, „mind együtt voltak ugyanazon a helyen. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (ApCsel 2,1-4.) Amikor az összesereglett, mindenféle nyelvet beszélő zarándokok saját anyanyelvükön hallották szólni az apostolokat, és csodálkoztak, Péter beszélni kezdett és elmagyarázta, hogy amit látnak nem más, mint a próféciák beteljesedése, és erre a végkövetkeztetésre jutott:

„Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette! – E szavak szíven találták őket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: Mit tegyünk hát, emberek, testvérek? Térjetek meg, felelte Péter, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket, bár távol vannak, meghívott a mi Urunk, Istenünk. Még más egyéb szavakkal is bizonyította ezt, és buzdította őket: Meneküljetek ki ebből a romlott nemzedékből! Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek tért meg.” (ApCsel 2,36-41).

A keresztény liturgiában a Pünkösd a húsvét beteljesedésének ünnepe. Az ünnep lényege a húsvéti misztérium beteljesedése: a Szentlélek eljövetele, ajándékainak kiáradása, az új törvény és az Egyház születésnapja. A kereszténységben Isten – Jézus Krisztus által – nemcsak egy választott népnek, hanem az egész emberiségnek kínálja fel az üdvösséget, új és örök szövetségként. Ez az új isteni szövetségkötés teljesedett be első Pünkösd napján, a Jézus által megígért harmadik isteni személy-, a Szentlélek eljövetelekor – ezáltal és ekkor született meg Isten népe, az egyház. Ez a keresztény egyház egyetemes (görög szóval katolikus). A Szentlélek eljövetele ledöntött minden válaszfalat emberek, népek és kultúrák között, eggyé forrasztva őket a szeretet civilizációja jegyében. Éppen  ezért a Pünkösd az egyetemes testvériség és szeretet kiáradásának az ünnepe.

A népi jámborságban, hagyományokban, szokásokban mindenhol megtalálható valamilyen formában a tavasz megünneplése, elővarázsolása: a telet jelképező szalmabábot vízbe dobják, esetleg elégetik. A magyar népszokásban, hagyományban mégis a legjellegzetesebb talán a pünkösdi király és pünkösdi királyné választása, akik a tavasz eljövetelét, a termést, szaporodást akarják titokzatos okkal biztosítani. Ezek az ősi tavaszi ünnepek az európai népek megkeresztelkedésével leginkább pünkösdhöz kötődnek. Az keresztény egyház a tavaszi virágzásban a Szentlélek ajándékát hirdette a híveknek. – A zöld ágat, a tavasz jelképét sok helyen kitűzték Pünkösd hajnalán; az egész háztájékot feldíszítik vele. A hagyomány nyilván még középkori. Szívósságára jellemző, hogy 17. sz. evangélikus zsinatok határozata értelmében megtartandó az a szokás, hogy a diákok Pünkösdkor zöld gallyakkal ékesítsék föl a szent épületeket. Ez azonban ne lövöldözéssel vagy más szertelenséggel történjék, hanem énekléssel.
A bánáti katolikus bolgárok is hajlékukat bazsarózsával és virágzó bodzaággal díszítik. Pünkösd hajnalán a szegedi táj népe (Tápé kivételével, amely Úrnapján díszít) zöld ággal: fűzzel, de főleg bodzával ékesítette föl házatáját, különösen a kerítést, ablakot, de régebben a vízimalmokat, hajókat is. Ez a bodzázás, ami Ószentivánban a legények dolga és a lányos házakra is kiterjedt. A szegedi tanyák népéből települt Csólyospáloson azért tűzték ki az ágakat, hogy Isten haragja, vagyis a mennykő elkerülje a házat. Az ünnepek után régebben ezeket a bodzaágakat eltették, és ha valakit szél, azaz szélhűdés ért, megfüstölték vele. Az újkígyósiak a Pünkösd hajnalán szedett bodzavirágot orvosságnak tartják. A kiszomboriak a zöld ágakat Pünkösdkor nyíló virágokkal is megtűzdelik; az ünnepen kenyeret szoktak elégetni, hamuját a gabonaföldre szórják, hogy az aratás gazdag legyen; szerencsésnek tartották azt, ki Pünkösd hajnalán született. Pünkösdi rózsát szoktak szórni ilyenkor a mosdóvízbe, hogy egészségesek legyenek. Apátfalván az öregek úgy tartották, hogy a Pünkösdi bodza leveléből és virágjából főzött ital orvossága minden betegségnek. Az a göcseji szokás, hogy a Pünkösdi rózsa levelét megszárítják és a beteg tehénnek adják, halovány nyoma a régi pünkösdi liturgiának. Székesfehérvár- Felsővároson a várandós asszonyok fürdővizébe szárított Pünkösdi virágot, ágat szoktak tenni. Bátya rác öregasszonyai a bodzát szentképhez tűzik, ott megszárad, s ha a családban köhög valaki, ebből főznek teát. Zöld ággal díszítettek az erdélyi és szepességi szász legények is. Az előbbiek kalapjára a lányok virágkoszorút tettek. Aki a Pünkösdi harmatban megmosdik, azon a palóc litkeiek szerint nem fog a nyári nap. Liturgiatörténetekből tudjuk, hogy a középkorban a szél zúgását, amely a Szentlélek eljövetelét megelőzte, úgy akarták utánozni, hogy a nagymise szekvenciája, a “Veni Sancte Spiritus!” / “Jöjj Szentlélek!” előtt kürtöket és harsonákat szólaltattak meg. A tüzes nyelveket helyenként égő kócokkal jelképezték, amelyeket a templom padlásáról a hívek közé dobáltak. E veszélyes szokást sok helyen rózsának és a felhőt jelképező, természetesen nem konszekrált ostyának hullatásával cserélték föl. Néhol galambokat eresztettek széjjel a templomban. Csíkdelne szentségházába régebben, Pünkösd napján, fehér galambot zártak, amelyet mise alatt szabadon eresztettek. Somorja jámbor asszonyai, Pünkösd hajnalán, még a közelmúltban is az egész templomot földíszítették piros pünkösdi rózsával; amikor elkészültek, a templom ajtaját, ablakát sarkig kinyitották, hogy széljárás legyen az első pünkösdi szélvihar emlékezetére. Budaörs német népe, pünkösd reggelén nyitva szokta tartani az ablakokat, hogy a Szentlélek átjárja a házat. A pünkösdi esővizet (Heiligengeistwasser) eltették, és szemborogatásra használták. Jámbor szegedi öregek szerint a szél a Szentlélek szájából jön. Nem jó tehát szidni, mert a szél, azaz szélhűdés, guta szele éri, üti meg az embert. Szintén szegedi hagyomány, hogy aki tisztalelkű, az Pünkösdkor meglátja a Szentlelket Pálosszentkút vizének tükrében.
Számos Mária kegyhelyünknek, például Csíksomlyónak, Radnának, Mátraverebélynek, Máriakönnyének, Pálosszentkútnak és még több másnak Pünkösd is búcsúünnepe: a Szentlélek hét ajándékát az ő mátkája, az Apostolok Királynéja közvetíti a hívő lelkekbe.
Orbán Balázs írja, hogy a Széphavas tetején egy kápolna romjai láthatók, amelyet a Szentlélek tiszteletére emeltek. Ide gyűlt össze régen minden Pünkösdkor a kilenc moldvai csángó falu lakossága fehér ruhában, aranyhímzésű fehér zászlókkal, ezt énekelve: “Zeng az erdő, zúg a levele Mária örömére…” A csángók itt találkoztak csíki testvéreikkel. Zászlaikat összeérintve, együtt mentek a csíksomlyói búcsúra. Visszatérőben az egész nép elkísérte őket a Széphavasig. Itt miséztek, mulattak, s jövő évre találkozást adva egymásnak, érzékenyen köszöntek el a távozó rokonoktól. 1744-ben a járványok miatt eltiltották a moldvai csángók hazajárását.

Áldott ünnepet kívánok minden kedves olvasónak!
Mikolai Bertics Mihály

*

JÖJJ, SZENTLÉLEK ÚRISTEN

– SZVU.259.-

Jöjj, Szentlélek Úristen,
Áraszd reánk teljesen
Mennyből fényességedet,
Mennyből fényességedet.
Jöjj el, jöjj el, jöjj el, jöjj el,
Jöjj, Szentlélek Úristen!

Jöjj el, árvák gyámola,
Jöjj el, szívünk orvosa,
Oszd ki égi kincsedet,
Oszd ki égi kincsedet.
Jöjj el, jöjj el, jöjj el, jöjj el,
Jöjj, Szentlélek Úristen.

Jöjj el, lelki vígaszunk,
Testi, lelki támaszunk,
Érezzük bőségedet,
Érezzük bőségedet.
Jöjj el, jöjj el, jöjj el, jöjj el,
Jöjj, Szentlélek Úristen.

Fáradságban nyugalmunk,
Hévben hűvös árnyékunk,
Sírásunkban örömünk,
Sírásunkban örömünk.
Jöjj el, jöjj el, jöjj el, jöjj el,
Jöjj, Szentlélek Úristen!

Ó dicső nap, híveid
Sötétséges szíveit
Világítsd be, légy velünk,
Világítsd be, légy velünk.
Jöjj el, jöjj el, jöjj el, jöjj el,
Jöjj, Szentlélek Úristen!

Add, Uram, a híveknek,
Benned bízó népeknek
Hétszeres kegyelmedet,
Hétszeres kegyelmedet.
Jöjj el, jöjj el, jöjj el, jöjj el,
Jöjj, Szentlélek Úristen!

Esdve kérünk, ó engedd,
Hogy elnyerjük a mennyet,
S megláthassuk színedet,
Megláthassuk színedet.
Jöjj el, jöjj el, jöjj el, jöjj el,
Jöjj, Szentlélek Úristen!