Mikolai Bertics Mihály honlapja

TÁLTOSTÁNC

táltostáncFelhők felett, az Ég alatt
hadakozik táltos Bökény,
kilencszarvú fehér dobja
tüzet perget keble kövén:

Az Ég alatt, a fák felett,
izzó parázs, füstös káva
pereméhez varrva, feszül
fürge szarvasom irhája.

Kőre lépve, meg ne botolj,
jégre lépve, el ne csússzál,
vizeken át, bele ne ess,
Boholi Hara Bő jussán!

Álomkergető farkasok
falkáznak a Hold mezején,
kettő szökjön ide hozzám:
egy fekete és egy fehér!

Jöjjetek, ti, ifjú felhők,
a vállamra nehezedve
– Ülgön fia szellemével –
egy fehér és egy fekete!

Gyertek, gyertek jó emberek
én szememnek nézésére,
én kezemnek fogására;
Oj Kej Kohu, vének vénje!

Vetem gúnyám ím e helyre,
táncol dobverőm öt csontja,
valamennyi halott szellem,
zúgva gyertek a jobbomra!

Révülgetek, rejtezgetek,
elvágtatok táltos háton,
gazdalelkeknek tanyáját,
egytől egyig végigjárom.

Meg ne sántulj én szépségem,
hét tengerig meg nem állok,
énekmondó leszek, híres;
nem öl Günüsz, nem fog átok.

Táltos szóra, könyörgésre
sötét Hösztej megjuházik,
hétszemű tarka párducon
ugrat Szüden – az a másik.

Kergidei, s ti minden lelkek,
üljétek bé ezt a helyet;
Birekej-fi, legkisebbik,
új alakban megszületett!

Félkoponyás Csagán apó,
Töng Sari és az Ég Fia,
Alan őse – jöttön-jönnek,
mint sistergő istennyila.

Ó, én lovam, szép táltosom,
jól van, jól van – elég ennyi!
Hold udvarán ezüst szállás,
ideje már hazamenni.

Hazatérünk felöltözni
– én csontjaim alig várják –
hanga-hajtás, boróka-gally
lesz nyoszolyánk, puha párnánk.

Mikolai Bertics Mihály – Füzetek / 69 old.