Mikolai Bertics Mihály honlapja

TAVASZ

barkaMárcius hónapja, mint a kitavaszodás, a megújulás jelképe rögződött bennünk.
Nemcsak a természet megújulásának jelképe, hanem a nagy eszmék újraéledésének, rügyfakadásának leheletét érezzük ilyenkor a levegőben.
Néhány példát említve: 1451. március 9-én született a híres Amerigo Vespucci, felfedezésének nyomán új virágok rügyei pattogtak ki az addig képzeleten kívüli végtelenből, vagy alig valamivel később, 1475. március 7-én született a nagy Michel Angelo is, aki  – mint tudjuk – kifakasztja az alkotás rügyeit, virágzó tavaszt hoz a szobrászat, festészet csodás világába.
De említhetném Hunyadi Mátyást, nagy királyunkat is, aki 1443. március 27-én látta meg a napvilágot. Általa az Árpádok óta az első magyar nemzeti királyok rügyei fakadtak ki.
Arany János (1817. március 2.) virágos ága a magyar irodalom égig érő fájának és még sorol-hatnánk a neveket…
Nem utolsó sorban itt van a mi március 15-énk, amikor nagyságos eszmék iránti lelkesedésre gyulladt Pest népének szabadságtüze. Emberi ideálok iránti lelkesedésre lobbant egy közönség hő vágya, mely megmozdította az egész országot és nemsokára a fél Európát. A fenséges eszmék hatalmát bizonyítja, hogy vallás, nemzetség és fajkülönbség nélkül mámoros lett tőle a nép minden rétege. Egy gondolat dobogtatta meg a magyar haza minden lakójának szívét: a szabadság.
Március egy különleges hónap. Ilyenkor zsendül ki a fű megújulva és tűnik ki a hűvös hótakaró alól. Ilyenkor pattannak ki a duzzadó rügyek és serked az újraéledés az alvó természetben. Az ébredés mozgásának, forgásának visszaszoríthatatlan energiája betölti az egész mindenséget. Mikor a természet fölébred fölébrednek az eszmék, az ideálok – mert amire vágyunk a legjobban azt idealizáljuk is – a serkedő energia pedig feszíti az emberek lelkét.
Így kapaszkodik bele a márciusi forradalom az ideális lélekbe, s fölébred a jövőért aggódó szabadság s döfi le a Caesart, és „márciusban” hal meg az eszme a keresztfán, hogy föltámadhasson s megindulhasson világhódító útjára. Március hónapja furcsa egy hónap, mert a hatalmas természet ilyenkor mindig megteszi a magáét, évmilliárdos biológiai órája – évről évre -, atomi pontossággal jelzi a tavaszt és az élet megújulásának kibontakozásában gyönyörködtet minket, embereket s mi pedig duzzadt remény-rügyekként viselkedve mindig benne érezzük a magyar népünk zöldülő tavaszát is.

Mikolai Bertics Mihály