Mikolai Bertics Mihály honlapja

ZSOLOZSMA

Beregszászi Szabó Tibor grafikája

Uram, én jó ember vagyok,
hallgasd meg szavamat!

A Te akaratodból fogantak
– szelíden – apró dobbanássá
az elvetett magok egy női szív alatt.
Képmásod, ősi ábrád-,
újjáteremtve ezer csont vagyok,
egy mai Ábel, egy Káin…
A gyűlölet kiégett belőlem,
sorsomon rést ütött neved,
valósággá szűnnek álmaim.

Bocsásd meg gyarlóságomat;
legyőzhetetlen kényszerek
vezetnek… Teremtett világod
hömpölygő folyamként
vesz körül s befogad;
benne parányi hab vagyok,
aki mindennek örül,
Egek vízébe zárt hal,
mely meg-megvillan, és
éles fényű, mint a kés.

Uram, én meztelen vagyok,
nincs más vértem, mint
görnyedt vállamon a kereszt,
kezemben a megtépett tollú sisak…
Önmagam legyőzöttje lettem:
leharcolt árnyék, hajlott agg.
Deres üstököm, ősz fejem
fehérzászló-nyugalmat keres,
bár keblemben lángol még a hit,
a harci kürtök harsogása
már nem hív, nem segít.

A sötéten úszó hullámokban,
engedd, hogy jobbik éned
vezessen, ne szigony!
Ha karom csapása megtörik,
lassul és legyőz az iszony,
s kilökődöm, mint új szív,
mit fojtogat a régi test;
Add Uram, hogy lángnyelved
lehessek, izzó harsonád,
mely remegve tölti meg
a sötét éjszakát…

Mikolai Bertics Mihály / Összes versek gyűjteménye