Mikolai Bertics Mihály honlapja

A BÁRKÁBAN

barka

Lehúzódtak rég a nagy vizek,
az Ararát heggyé magasodott,
és minden lény önfeledten
örül a földnek.
– Uram, …segíts!
Én a Bárkában rekedtem.

Sötét van, recseg a hajó,
arcomról veríték szakad,
szelídek már a nagy vizek,
imává térdelő szavak;
– Mondd, hol az ajtó, Istenem?
Noé is kint van; borral itatják lányai
a Bárka körüli virágtengeren.

Rám zárult a Bárka fedele;
néhány vékony deszkaszál
választ el csupán
és rejt el engem:
Pokoltól, Égtől, Naptól
s a Szerelemtől,
mely elérhetetlen.

Ellep e rút közöny,
Segíts, Uram
a Bárkából kijutni
– falakba ütközöm –
kósza szél akarok lenni
s szeretni,
…szeretni,
…szeretni!

Mikolai Bertics Mihály / Egyedül ketten – 103. old.