Mikolai Bertics Mihály honlapja

A CSOBÁNC

csobánc xÉvek óta – úgymond – szemezünk vele, hiszen a kerti házunk teraszáról tisztán látható, ahogy kecses alakjával a közeli magaslatokat uralja. Légvonalban alig 8-10 km távolságra lehet. Az alján meglapuló szőlőskertek, épületek kontúrjai is tisztán (szabad szemmel) látszanak. Sőt a tetején lévő várromok is. Reggelente mögüle kel fel a Nap, délben kissé remeg a levegővel a nyári hőségben, estére pedig varázslatos, vöröslő fényekben fogja fel a naplementét.
Mi a neve annak a hegynek? – kérdeztük már első napokban egymástól, és utánanéztünk a térképeken. Nem volt nehéz beazonosítani, ő a Csobánc. A tanúhegyek jellegzetes alakját viseli: enyhe lejtésű, lankás palástot, amelyről meredek bazaltkúp emelkedik az ég felé.
Mi pedig csodáljuk őt, és a leírásokból egyre többet tudtunk meg róla: Egyike a Balaton-felvidéki tanúhegyeknek. A 370 méterével kissé alacsonyabb, mint a Badacsony (434 m), vagy a Szent György (415 m), füves, lapos tetejéről kilátás nyílik körbe – északra a Sümegi vártól déli irányban a Balatonig, de tiszta, páramentes időben akár a légvonalban 100 km-re lévő pécsi tévétorony is látható. Fokozottan védett terület. Az Országos Kéktúra útvonala korábban a keleti oldalán haladt el, jelenleg viszont északról megkerülve fölvezet a tetejére. Kedvelt siklóernyős hely is. A tetőn lévő több száz éves kőfalak pedig a 13. században épült Csobánc várának romjai. Lábánál, előbb Diszelen, majd Gyulakeszin átfolyva kanyarodik az Eger-patak a Balaton felé.

A Csobánc, ahogy a teraszunkról látszik - fotó: Mikolai

A Csobánc, ahogy a teraszunkról látszik – távolban pedig a Tóti-hegy /fotó: Mikolai

Egy kis szakirodalom:

Neve a „Csobán” szó kicsinyítő képzős változatából ered. A török eredetű “csobán” szó magyar jelentése „pásztor”.
Első okleveles említése 1221-re tehető, amikor egy birtoklevélben az Atyusz nemzetség elajándékozta ott lévő szőlős területét.
A 13. század első felében ismét említésre kerül, a hegyet birtokló királyi udvarnokok és diszeli nemesek pereskedése kapcsán, amikor a nemesek szőlőt telepítettek és kőépületet emeltek a hegyre. Sokan e kőépületben sejtik a vár ősét, bár oklevél még ekkor nem említi a várat.

A várról az első írásos említést egy 1272-es oklevél teszi, de építése már 1255 előtt elkezdődhetett. A Rátót nembeli Gyulaffy család tulajdona volt a 17. század második feléig. Többen a fentebb említett diszeli nemesekben sejtik e család őseit, akik a várat emelhették.
Mátyás király 1490-ben bekövetkezett halála után Habsburg Miksa betöréseinek a vár is áldozatául eshetett volna, de Kinizsi Pál parancsára erődítménnyé kezdték alakítani, Leányfalusi Ágoston, Kinizsi somlói várnagya parancsnoksága alatt. Ennek köszönhetően később egyik török ostrom sem tudta bevenni. 1491-ben özvegy Rátóti Gyulafi Lászlóné a várat átadta testvérének, Gersei Pető Jánosnak. A török-magyar végvári harcok jelentették a vár erősségének aranykorát. A 16. század közepén (1554-ben) a török sikertelenül ostromolta, és 1559-ben is. Evlija Cselebi történetíró a vesztes török sereg elvonulásakor említést is tesz a várról. 1562-ben innen indították a (1561-ben török kézre került) szomszédos Hegyesd várának sikeres visszavételét.
1669-ben a herceg Esterházy család vásárolta meg. Bécsben a lerombolása mellett döntöttek, de a Rákóczi szabadságharc kitörése ezt megakadályozta. Egyébként itt szolgált a szabadságharc kitörése előtt gyalogos tisztként a később legendássá vált kurucbrigadéros, Béri Balogh Ádám is.
1705-ig a császári katonaság tartotta birtokban, de Domonkos Ferenc és Kisfaludy László kuruc csapatai elfoglalták. A vár ellen a legnagyobb ostrom 1707. február 25-én következett be. Jean Rabutin császári tábornagy sikertelenül próbálta meg elfoglalni mintegy ezer fős seregével. Szász Márton kuruc vice hadnagy vezetésével egy körülbelül 30 fős helyőrség, 30 főnyi bemenekült nemes, illetve asszonyok és gyermekek védekeztek. Az ellenséges-, osztrákokból, szerbekből, labanc-magyar és dán katonákból álló sereg majdnem 400 főt veszített el a csata során, köztük 52 tisztet. Végül 1709-ben került ismét császári kézbe a vár, ekkor kezdődött meg robbantásos rombolása. 1722-ben már mint romot említik csak, mellette említve a Gyulafiak régi udvarházát, lenn a faluban.
1953-ban indultak meg a régészeti feltárások, majd 1984-ben felméréseket végeztek; ám napjainkra ismét rettenetes állapotba került. Megóvása, felújítása sürgős tennivalókat kíván. E célból egy helybeli baráti társaság létrehozta a Csobánc Váráért Alapítványt 2003 májusában. 2007 és 2011 között újabb régészeti és feltárási munkálatok történtek. (adatforrás: Wikipédia)

Várromok a Csobáncon / fotó: Mikolai

Várromok a Csobáncon / fotó: Mikolai

Egy szép, derűs nyárvégi napon bakancsot húztunk, felzsákoltunk és elindultunk a Csobáncra. Több felől is meg lehet közelíteni. Mi Gyulakeszi felől indultunk. A templom melletti utca végén tettük le az autót. Innen a zöld jelzésen folytattuk utunkat. A csúcs megközelítése csak gyalogosan lehetséges. Igaz, még mehettünk volna (köves úton is) pár száz métert kocsival, egy parkolóig, de gyalogolni volt kedvünk.
Többnyire szőlőskertek között visz fölfelé az út – néhol pincék és présházak mellett. Útközben jó termelői borra is be lehet térni – egy szépen rendezett pincészethez. Ahogy emelkedik úgy kezd az út egyre rosszabb lenni és keskenyedni. Minden lépésnél figyelni kell, főleg az útból kilazult nagyobb kövekre. A zöld jelzésről egy keskeny, bozótos csapás vezet át az országos kék túra jelzésre, amely közvetlen a bazalt kúp alatt kerüli meg a hegyet. Innen kicsit javul az út minősége, de fokozódik az emelkedés. Helyenként pihenőpadok is vannak – nagyon szép kilátással Tapolcára, Gyulakeszire és a Balaton irányába. Meredek bazaltcsapások (ösvények) kanyarodnak fel a füves tetőre, amely, mint egy fennsík tárul elénk. Csobánc tetején nincs jelentős fás növényzet, így a kilátást semmi sem zavarja. A fennsíkot csupán a hajdani vulkáni kürtő mélyedése és az ember által kialakított várárok töri meg. A várfokon nemzeti zászlót lobogtat a szél, a várárkon túl pedig siklóernyősök parádéznak a felszálló légáramlatokban. Írók és költők regéje dicséri e történelmi helyet; a régi vitézséget, és nem utolsó sorban a pompás kilátást; Belátni innen megannyi Balaton-felvidéki tanúhegyet, az egész Tapolcai-medencét, a hegyesdi vár kúpját. A távolban felsejlik a Somló és Sümeg sziluettje, A Keszthelyi-hegység, Szigliget vára, valamint a Balaton ezüstös tükre, és a túlparton a Fonyód fölé magasodó dombok.
Megéri a fárasztó, de könnyen járható kaptatón felkapaszkodni még rekkenő hőségben is.

Mikolai Bertics Mihály jegyzete