Mikolai Bertics Mihály honlapja

A HALÁP-HEGYEN

A lebányászot t Haláp-hegy teteje / fotó: Mikolai

A lebányászott Haláp-hegy teteje / fotó: Mikolai

Búvó csapás végét zárva
tűnik elő nyugvó bérce,
kő-orgonák játékával,
amint az ég leple lebben,
felhők alatt fél-sötétben.

Szörnyek vágtak oldalába;
Sorsa, lám, feledés lenne?
Csonka tagját megfeszítve
sunt lacrimae / vannak könnyek –
tör most fel a fellegekbe.

Amott, lent a Balatonon
széles gátat vert a pára,
s fehér arcú tündérlányok
Holdverést hímeznek nyomban
a Szentgyörgy-hegy szoknyájára.

Sunt lacrimae / vannak könnyek;
Szikla reccsen, és az ének,
mint az ölyv, ha fel-felvijjog,
riad, zeng az alvó csendben,
szárnyra kapnak az emlékek.

Emlék-szintér… Ám, ki tudna
emlék-kőből új erődöt
építeni? Kelemenünk
is feladta. Budán immár
minden mester mesét öltött.

Mikolai Bertics Mihály