Mikolai Bertics Mihály honlapja

A HEGYESDI VÁR

Névtábla a csúcson / fotó: Mikolai

Névtábla a csúcson / fotó: Mikolai

A 77-es úton, Veszprémből Tapolca felé haladva, Monostorapáti után hegyes magaslat tűnik fel. A vulkáni kúp a Balaton- felvidék tanúhegyeihez tartozik, keletkezése (a szakirodalom szerint) mintegy 7 millió évvel ezelőttre tehető. A hegy szabályos kúp alakban mered Hegyesd falucska fölé, tetején várrom található. Így került a látókörünkbe – és a bakancslistánkra is – a hegyesdi vár.
Szép, kora-őszi napon indultunk el – gyalog – Zalahalápról, hogy közelebbről is megismerjük. Halápot elhagyva és az erdőhöz érve, szomorúan láttuk, hogy az útmentét egyesek afféle szemétlerakónak használják. Vannak itt kidobott műanyagflakonok, feldarabolt hűtőszekrények, zenegépek, autógumik… Ráférne erre a helyre egy alapos takarítás.
Hegyesdhez közeledve változik a kép; rendezett rétek, szántók és állatfarmok vannak. Szép lovakat és magyar szürkemarhákat láttunk. A falu központjában megtaláltuk a sárga jelzést és a várrom felé mutató nyilat.
A kijelölt úton haladva nagy kerülővel értünk a hegy aljába, ahol pados pihenő és tanösvényről tájékoztató tábla található. Innen gyönyörű tölgyerdőben (makkoló fák alatt) vezet az út fel a romokhoz, igazi terített asztalt kínálva a vadaknak. A hegy meredek részén rendezett falépcsők vezetnek fel a bazaltkúpig. Igencsak jó erő szükséges ahhoz, hogy pihenő nélkül feljussunk. Mi meg-megálltunk kifújni magunkat, és letörölni a homlokunkat.
A vár egykori védőfalaihoz érve nagyon szép kilátás nyílik a falura és a távoli tájra. Itt is van pad és ki lehet pihenni a lépcsőzést. Erről a helyről félig körbejárható a vár alsó szakasza. Kicsit hajmeresztő látvány a csúcs, vagyis a vár felső része. Kerestük ugyan, de gyalogút egyáltalán nem vezet a tetőre, az erózió által keletkezett sziklarepedéseket kihasználva (szó szerint négykézláb) jutottunk fel.

A hegyesdi várban, egy kiszögelésen / fotó: Mikolai

A hegyesdi várban, egy kiszögelésen / fotó: Mikolai

Minden fáradságunkért kárpótolt a csodás körpanoráma. Lenyűgözve álltunk és bámultuk a tájat. Fotókat készítettünk majd elfogyasztottuk a zsákból az elemózsiánkat.
Még töltöttünk fent egy kis időt, aztán nagy óvatossággal ereszkedtünk le a négykézlábos szakaszon, vissza az alsó várfalig. Innen a hegy másik oldalán – egy darabig szintén lépcsőkön – követtük az utat lefelé. Még várt ránk hat km-es visszaút. Nagyon szép napunk volt.

Kilátás fentről - Hegyesdre, a távolban Monostorapáti / fotó: Mikolai

Kilátás fentről – Hegyesdre, a távolban Monostorapáti / fotó: Mikolai

A hegyesdi vár vélhetően a 13. század második felében épült a tatárok újabb támadása elleni védelmi rendszer részeként a 281 méter magas és 190 m2-es területű hegytetővel rendelkező vulkáni kúpon. Mára a Balaton-felvidék egyik kevésbé ismert, messziről nem is látható vára, melynek maradéka igen omladozik. Valaha szerpentinút vezetett a hegytetőn álló várhoz, melyet a felső szakaszon kis tornyokkal erősített vékony fal védett. Méreténél fogva jelentősebb gyalogos hadsereg befogadására lehetett csak képes.
1282-ben említik először, építője a honfoglaló Atyusz nemzetség. 1329-ben újra említtették ekkor már királyi várként.
A 14. század első harmadában a félelmetes Kőszegi nemzetség uralta, akiknek hatalmát a dunántúli területeken csak
Anjou Károly hadai tudták megtörni. Ennek következtében királyi várnagy költözött falai mögé, aki a várbelieken kívül a környékbeli hét jobbágyfalu népeinek parancsolt. A középkor évszázadaiban sűrűn váltották egymást földesurai. A különben jelentéktelen magánvár 1561 áprilisában íródott rá a hadi krónikák lapjaira, amikor a veszprémi törökök egy rajtaütés alkalmával váratlanul elfoglalták. A megszállók vezére, Pajazit vajda azonnal parancsot adott a megerősítésére, amit a környékről fegyveres erővel összeterelt keresztény jobbágyok hajtottak végre. Vastag cölöpökből egy alsó palánkvárat, úgynevezett huszárvárat emelve a Várhegy lábánál. Az itt állomásozó 600 „pogány” lovas rövidesen a környező vidék rémévé vált.
A korabeli feljegyzések szerint Pajazit (török vezér) minden eszközzel siettette az újabb védőművek elkészültét, a lassúnak tartott pórnépek közül például húsz embert a fülénél fogva szegeztetett a palánkhoz.
Az elbizakodott Pajazit 1562 márciusában halálos párbajra hívta ki a közeli Csobánc urát, Gyulaffy Lászlót, aki azonban a kopjájával már az első összecsapásnál úgy átszúrta, hogy csak baltával tudták kiverni a holttestéből.
1562 márciusa végén Gyulaffy László és Török Bálint hadai kiegészülve a sümegi kapitány, Ormányi Józsa és a vázsonyi várnagy, Búza Benedek, valamint a környező megyék nemességének erősítésével ostrom alá fogták a hegyesdi várat.
1562. április 12-re sikerült is megadásra bírni Salm győri kapitány, valamint Nádasdy Ferenc érkező erősítése révén.
Salm győri kapitány a várat újraépítésre alkalmatlannak találta, ezért a környék lakosságával le is romboltatták.
Hegyesd lerombolt kővára többé nem szerepelt a hadi krónikákban, maradványai erősen lepusztultak, megóvására még nem történtek kezdeményezések. (forrás: Wikipédia)

Bár a várfalakból manapság már tényleg nem sok látszik, a környékre nyíló panoráma miatt érdemes felmászni a lépcsősoron. A Tapolcai-medence, a környék tanúhegyei, a Balaton távolban megcsillanó víztükre csodálatos látványt nyújt.

Mikolai Bertics Mihály