Mikolai Bertics Mihály honlapja

A KILENCLYUKÚ HÍD

A kilenclyukú híd, ahogy az új fahídról látszik / fotó: Mikolai

Minden évszakban megfordultunk már a Hortobágyon – kedvenc helyünk, a csárda, a híd, a vizes élőhelyek. Láttunk már hídi vásárt, gulyákat, méneseket, daruhúzást is, de ahányszor ellátogatunk ide, mindig egy újabb arcát csodálhatjuk. Így volt ez a tél közepén is. Esett a hó, látogató szinte senki, mi az új fahídról csodáltuk a régi kőhidat és az alvó nádast.
A Hortobágy nevének eredete régóta foglalkoztatja a kutatókat. Ma már bizonyos, hogy a Hort és a Bágy földrajzi nevek összevonásából, együttes használatából keletkezett, s eredetileg magát a folyót jelentette, s a Hortobágy folyónév elnevezése ragadt rá a környező pusztákra.
Híres hídja a legenda szerint úgy jött létre, hogy egy pandúrok elől menekülő híres betyár kilenc szeretője összekapaszkodott, és vállukon, karjukon átsegítették kedvesüket a Hortobágy folyón.
A hortobágyi Kilenclyukú híd egy régi fahíd helyén épült klasszicista stílusban 1827 és 1833 között Povolny Ferenc tervei alapján. Az 1697-ben épült fahíd elhasználódott, így egy idő egyre többet kellett javítani, és így a fenntartása is egyre több pénzbe került. A debreceni marhakereskedők csordáit ezen a hídon hajtották Szolnok felé, majd onnan Bécsbe. A szóbeszédek szerint a csordahajtók gyakran kijátszották a vámot, és pontatlanul vallották be a hídon áthajtott állatok számát. Ennek elkerülése végett Debrecen állandó őrséget állított a hortobágyi hídra.
A város 1825-ben határozta el a régi híd lebontását és helyette az új kőhíd építését. A városi tanács 1827-ben három helyi építőmestert kért fel a híd terveinek és elkészítésére. A nyilvános licitáción Povolny Ferenc terve lett a nyertes. A kivitelezéshez még abban az évben hozzákezdtek, és 1833-ban fejezték be, a régi fahidat pedig lebontották. Az új kőhíd eredeti terveinek az évek során nyoma veszett. Az építése sem volt eseménytelen. 1827 decemberében a királyi kamara felfüggesztette a munkálatokat, és felszólította Debrecen városát a tervek módosítására, mert úgy ítélte meg, az átfolyási szelvényt növelni kell. A továbbépítésről szóló engedély 1828 augusztusában érkezett meg, sőt a királyi kamara több mint tízezer váltóforinttal hozzájárult a híd építéséhez. 1831-ben elkezdődött a boltozatok építése, de a helyi homok használhatatlannak bizonyult. Az építőmester és a kőfaragók között elmérgesedett a viszony. A szükséges faragott kő csak 1832-re ért az építkezés helyszínére. Gondot okozott a kocsipálya burkolatához szükséges kő is. Egy véletlen folytán találtak rá Boronkai Ferenc tokaji szőlősgazdára, aki szőlőjében egy kis kőfejtőt is működtetett, ahol kiváló kockakövet faragtak. Debrecen városa tőle vásárolta meg a szükséges negyven köbölnyi mennyiséget. Aztán a tokaji kő elszállítása is szerencsétlenül alakult. Egy vállalkozó 14 köböl követ rakatott a hajóra, amely még a tokaji kikötőben elsüllyedt. 1833 tavaszán kezdődött a kocsipálya kövezése, de a munkát szakszerűtlenül végezték el, így fel kellett bontani. Végül 1833. június 24-re elkészült a kocsipálya kőburkolata. A híressé vált kilenclyukú híd Magyarország leghosszabb közúti kőhídja. A folyó két partja közti távolsága 92,13 méter, teljes hossza pedig 167,3 méter. A pusztai állathajtás könnyebbségére szolgált, hogy a feljárók szélesedőre lettek tervezve: a gulyát, ménest a híd így mintegy kitáruló karként fogadta, megkönnyítve ezzel a jószágok hídra terelését.A híd szerkezetében az elmúlt évszázadok nem okoztak komolyabb károsodást. A felületi romlások miatti felújítást 1981-1983 között végezték el.
Annak idején nem volt itt település, hanem csak a híd a Hortobágy folyón és a partján álló Nagy csárda a kocsiszínnel. Ezért nevezték az emberek az itt megtartott vásárt “hídnál lévő vásárnak”, rövidebben hídi vásárnak.
2009-ben lett a Világörökség része és ismét felújítva.

Mikolai Bertics Mihály jegyzete

Forrás: wikipedia.