Mikolai Bertics Mihály honlapja

A LEGVITÉZEBB HUSZÁR – 2.

huszársapka_vez

Korabeli huszár-káplár sapka

A káplárság

Vas Gerben elbeszélései – Vasárnapi Újság 1854-1860.

A káplárság nem nagy méltóság; de azt sem kapta ingyen. – Midőn előőrsön volt, rendesen oly vakmerő volt, hogy a francziák már rendesen megösmerék; különösen pedig az a furcsa szokása volt, hogy a kardját sohasem emelgette maga fölött, hanem jobb kezét, mint valami útmutatót egyenesre kinyujtá, szürke lovát pedig neki ereszté a franczia előőrsöknek, kik rémülve nyargalának a vad fiu elől, ki mindig harsány lármával csapott reájuk.
Egyszer azonban oly merészen utánuk vágott, hogy oldalt heten fogták körül, s így nem annyira leverték, mint inkább leszoríthatták a lóról, s a hét között egy tiszt lévén, megkimélték Simonyit, kit ugy látszik, régen meg akartak csipni. Simonyi folyvást káromkodott, a francziák pedig nevettek, s nagy örömmel mentek vele egy útmelletti csárdáig, még pedig úgy, hogy Simonyinak egyik keze a lóhoz volt kötve, és gyalog ment az uton. A korcsmánál hat, köztük a tiszt is leszállt a lóról, s valamennyi kantárt a hetediknek a kezébe adták, Simonyi pedig a lóhoz csatolva busult. Később azonban észrevette, hogy a franczia katonák sokáig maradnak, a kinnlevőnek pedig a hét lóval elég dolga van, a mint az egyik ló rángatta a kantárszárt, s a franczia odafigyelt, Simonyi lábánál fogva a francziát kilökte nyergéből, s ugyanazon lóra fölkapván, még öt lónak összecsomózott kantárát kézre kapva, szerencsésen visszanyargalt. Éppen akkor ért haza, mikor pajtásai már javában busúltak érte, s még a bográcsban levő húshoz is elment minden kedvük, s ime közibük nyargal Simonyi.
– Mit csináltok tele bogrács mellett? kérdi Simonyi, lenézve a párolgó husra.
– Érted busúltunk.
– Na csakhogy busúltatok, különben semmit sem hagytatok volna vacsorára; pedig éhes vagyok.
Az egész ezredben örültek a vitéz katonának, s ezen eset után másnap Simonyit káplárrá nevezték.

* Az elbeszélést eredeti formájában közöljük, a XIX század helyesírásával.

* Vas Gereben (született Radákovits József, Fürged, 1823. április 7. – Bécs, 1868. január 26.) ügyvéd és hírlapíró, a szabadságharc utáni években Jókai után a legnépszerűbb elbeszélők egyike.