Mikolai Bertics Mihály honlapja

ADVENT – HARMADIK VASÁRNAP

Mikolai Bertics Mihály jegyzete

A harmadik vasárnap angyala fehér palástba öltözve jön le a Földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, és megérinti fénysugarával. A fény ragyogni kezd az emberek lelkében, szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.
Több mint kétezer évvel ezelőtt volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, Isten hírnöke ként csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Amikor a zsidók papokat és levitákat küldtek Jeruzsálemből hozzá, hogy megkérdezzék őt:
– Ki vagy te?
Ő nem tagadta, hanem megvallotta:
– Nem én vagyok a Krisztus!
Erre megkérdezték tőle:
– Mi vagy tehát? Illés vagy?
Ő azt válaszolta:
– Nem vagyok.
– A próféta vagy? – kérdezték.
Azt felelte:
– Nem.
– Akkor ki vagy? – faggatták azok tovább – Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket! Mit mondasz magadról?
Ő azt felelte:
– A pusztában kiáltó szava vagyok. Tegyétek egyenessé az Úr útját / Iz 40,3 /, amint Izajás próféta mondta!
A küldöttek a farizeusok közül voltak. Ezért kérdőre vonták:
– Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?
János ezt felelte nekik:
– Én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jön, akinek a saruszíját megoldani sem vagyok méltó. / Jn 1,6-8.19-28 /
Ezek Betániában történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.

Miközben az adventi koszorúnkon a harmadik gyertyát is meggyújtjuk, lobogó fényében az ószövetségi idők utolsó prófétája, a Megváltó előhírnöke, Keresztelő Szent János tűnik fel egy pillanatra.
– Mit tegyünk? – hangzott el feléje háromszor is a kérdés; először a nép, másodszor a vámosok, végül a katonák részéről.
Érdemes észrevennünk, hogy a kérdésben benne van az a készség, hogy hajlandóak mindazt megtenni, amit prófétától válaszként kapnak, s azon az úton járni, amit a felelet kijelöl számukra. Hiszik, hogy a válaszoló hiteles feleletet ad és Isten akaratát közvetíti feléjük.
– Tegyétek egyenessé az Úr útját…! – hangzik el az egyértelmű válasz.
Azon tűnődöm, hogy ugyanerre a kérdésre, a mai kor emberének mit válaszolna a szent ember?
Talán, elsőként a kérdező népnek azt felelné, hogy javaikat; ennivalóikat és ruháikat osszák meg a szegényekkel. A nagylelkűség gyakorlása ugyanis ráirányítja a figyelmet Isten jóságára, aki nagylelkű szeretetből küldi el az Ő egyszülött Fiát hozzánk. A vámosoknak, akik gyakorta a maguk hasznára dolgoznak, azt felelné János, hogy legyenek becsületesek, és az anyagiakban való gyarapodás érdekében ne csapjanak be senkit. A gazdagság, a vagyonszerzés ugyanis alapvetően rossz irányba tereli az embert, és eltéríti attól, hogy a gondviselő Istenre bízza életét. A katonáknak pedig valószínű azt válaszolná a Keresztelő, hogy hatalmukkal ne éljenek vissza és ne alkalmazzanak ok nélkül- vagy politikai megrendelésre erőszakot. A békességszerető lelkület visz ugyanis közelebb Isten Fiához, aki születésével elhozza számunkra az áldott békét.
Mit tegyünk? – kérdezhetnék napjainkban az orvosok, az egészségügyben dolgozók.  Mit tegyünk? – kérdezhetnék a tanárok és a gyermekek nevelésével foglalkozók. Mit tegyünk? – kérdezhetnék a tisztségviselők és a gyárakban, üzemekben dolgozó kétkezi munkások. Mit tegyünk? – kérdezhetnék a gyerekek, a fiatalok és a szülők. Mit tegyünk? – kérdezhetnék az elszegényedett emberek, a hajléktalanok, az árvák, a betegek az idősek.
Napjainkban János bizonyára így válaszolna: Végezzétek munkátokat odaadó, szolgáló szeretettel! Tanítsátok növendékeiteket az igazságra! Végezzétek munkátokat a közösség javára tisztességesen! A becsületesen végzett, munkában találjátok meg azt, ami emberségben felemel! Legyetek engedelmesek, növekedjetek tudásban és lélekben, legyetek Isten mintaképei családotokban! Fogadjátok alázattal a szegénység-, a betegség és az idős kor nehéz keresztjét!
Keresztelő János küldetése előtt évszázadokon át nem mutatkozott igazi próféta a Földön. Ezért az ő megjelenése nagy feltűnést keltett, s a nép tele volt várakozással. Mivel ő csak bűnbánatot hirdetett, és annak jeléül keresztelt, a nép valami többet is akartak tudni: például, hogyan kell előkészülni a nagy időkre?
János ma sem valami afféle politikai mozgalmat jelent be. Azt kívánja, hogy a bűnbánat mellett gyakoroljuk a szeretetet. A végső választ majd megkapják attól, aki nagyobb, mint ő; aki nemcsak vízzel, hanem Szentlélekkel keresztel és aki az ítélet tüze felett is rendelkezik.
Most, az adventi időben, találjuk meg az Istenre figyelő csendet és választ fogunk kapni a kérdéseinkre. Legyen meg bennünk a készség, hogy Isten válaszát, rendelését nem értsük félre, hanem maradéktalanul megtartjuk azt! Vállainkon a saját keresztünkkel, induljunk bátran a számunkra kijelölt úton! Advent harmadik vasárnapja van, közeledik az idő, bízzunk benne, hogy mindannyiunk útja a betlehemi jászolhoz vezet.

Adventi koszorúnkon meggyújtottuk a harmadik gyertyát.