Mikolai Bertics Mihály honlapja

ADVENT – MÁSODIK VASÁRNAP

Szent Mihály arkangyal egyik ábrázoláson

Mikolai Bertics Mihály jegyzete

A második adventi vasárnapon, az adventi koszorún meggyújtjuk a második gyertyát. Ezen a vasárnapon, piros palástba öltözött angyal száll le a Mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a Mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a Mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.
Az Atlantiszi Teremtés Könyve szerint: Isten megteremtette az angyalokat: “Erőt az erejéből, Fényt a fényéből”.
Az “angyal” szó (angolul: angel, latinul: angelus) eredetileg atlantiszi szóösszetétel: ANG – ÉLET (az egyiptomi szimbólum, az Ankh az Élet Kulcsa-szintén innen ered) AZ EL: ISTEN FÉNYE. Szabad fordításban tehát ÉLŐ ISTENFÉNY, vagy ÉLETET ADÓ ISTENI FÉNY.
Az angyalok velünk vannak. De tudnunk kell, hogy csak akkor segíthetnek, ha kérjük őket, mert tiszteletben kell tartaniuk az emberek szabad akaratát. Kérjük őket, merjünk tőlük segítséget kérni, és ha segítettek, ne felejtsük el megköszönni,  valamint a hálánkat is kifejezni irántuk bármilyen módon.

A várakozás gondolatánál maradva; Krisztus Urunk születése után, az 2012. esztendőben, “Álom” havában-, “Karácsony” havában advent második angyala is megérkezett. …vörös palástban serleget tart a kezében.
Nekünk, embereknek az elmúlt héten is kitelt mindenből: kinek a munkából, kinek a pihenésből… De úgy, általában is, sikerült  rohanni, nem figyelni, kiborulni, megbántani a másik embert, bocsánatot kérni még az ünnepek előtt. Ebben a felfordulásban kellene felemelkednünk legalább arra az emberi szintre, amelyről el tudjuk mondani a másik embernek, hogy mennyire fontos az életünkben, el tudjuk mondani, hogy nem akarjuk szándékosan megbántani, csak néha nem látunk ki a saját falaink mögül, nem látjuk magunkat; így őt sem vagyunk képesek látni, de törekszünk rá! Mindössze ennyit szeretnénk.

Meggyújtottuk a második gyertyát…

Készülünk a szeretet ünnepére. Szeretet – egyetlen szó. Vajon tisztában vagyunk ennek szónak a jelentésével? Ismerjük-e, átérezzük-e kellően a szeretetet? Bizonyára mindenkinek mást jelent ez a szó. Amikor nem vagyunk a szeretet állapotában, nem vagyunk képesek látni a másikat. A bonyodalmat az
okozza, hogy nem azonos a szeretet érzékünk valamint  a szeretet igényünk sem, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy nem azonos “szeretet-nyelvet” beszélünk.
A szeretet nagyon összetett értéke az életünknek, lelki egyvelege nagyon bonyolult, és rendkívüli figyelmet igényel. Tudom, erre nem mindig vagyunk képesek, de a másik emberben jó érzést kelt ha azt tapasztalja velünk szemben, hogy törekszünk rá, hogy tanuljuk a szeretet nyelvét, vagyis az életet.
A szívből jövő elismerő szavaknak csodatevő erejük van, kimondásuk olykor angyalszárnyakat növeszt.  Az érintés, a közelség, az “egység” megélése, a “nem vagyok egyedül” élménye pedig az egyik legszebb ajándék, amit adhatunk egymásnak. Gondoljunk Tatiosz szavaira:
“…Kezdetben minden Egy volt az Égben, vagy azon a helyen, amelyet így ismerünk. Te is Egy voltál, de a születés kettészakított, eltépett önmagadtól. Most a Földre jöttél keresni lélekrészed: utad értelmévé vált a keresés. Miközben megéled a hétköznapok történéseit, öntudatlanul is őt keresed. Ez a feladatod: eggyé válni lelked másik felével, akitől a Földre érkezés pillanatában elszakított az ÉLET…”
Az “idő” is az emberi értelmet átfogó, szeretet-nyelv egyik dialektusa . Hogy jön ide az idő? Például az elkövetkező percben, órában, napon, nem azt csinálom, amit én akarok, hanem tudom, hogy a másik mit szeret és megadom neki ezt. Vagy pedig együtt eltölteni azt és közösen tenni valamit; főzni, takarítani, sétálni, és bármit, amit együtt szeretünk. A szolgálatunk a másik ember iránt, a szeretteink iránt, a párunk iránt úgyszintén a szeretet-nyelv része. Néha balga módon, akkor is adunk segítséget ha nem kérnek, és előfordul, hogy nem segítünk még akkor sem, ha kérik, pedig módunkban állna. Sok a tanulnivalónk, de ha kérünk is, ne legyünk mohók, mindig tudnunk kell mennyi az elég.
Ezen a vasárnapon, advent második angyala is megérkezett… vörös palástban serleget tart a kezében.
Megjelenése, a mitológiai ábrázolások szerint, leginkább Mihály arkangyalra illik rá. Mihály az angyali seregek vezetője, akik a szeretet tűzét lobbantják fel a szívünkben. Mihály piros köpenye a tűzről, a szenvedélyről, a lelkesedésről, a feltétlen odaadásról üzen nekünk.

A várakozás fenti gondolatait had fejezzem be az alábbi áldással:
Legyen előttünk jól kitaposott út, hátunk mögül fújjon mindig a szél, a nap melegen süsse arcunkat, az eső puhán essen földjeinkre, és hordozzon minket tenyerén az Isten!

Ámen!

Adventi koszorunk