Mikolai Bertics Mihály honlapja

ADVENT – ELSŐ VASÁRNAP

Advent első vasárnapja van, kezdődik az egyházi esztendő. A soron következő négy hét egyben a várakozás időszaka is, a lelki felkészülés ideje karácsonyra, Jézus születésére.
“Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre… Annak pedig, aki titeket a bűntől megőrizhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel, az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mindörökké.” (Júd. 21, 24–25)
Az advent a latin Adventus Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik. A hagyományt valószínűleg – a római liturgiától eltérő – gallikán szertartásrend honosította meg a 4. században: a hívők vízkeresztkor keresztelkedtek, a megelőző három hét pedig a felkészülésről szólt. Az 5. században az ádventi időszak karácsony elé került, kezdetben hat héten át tartott, majd később a négy hétre csökkent. Számos keresztény ünnephez hasonlóan advent kezdete minden évben más időpontra esik.
Advent jelképe az adventi koszorú, amelyet rendszerint fenyőgallyakból fonnak, a ráhelyezett négy gyertya közül minden vasárnap eggyel többet gyújtanak meg. A négy gyertya a világosságot jelképezi, amely Jézus születése révén szétárad a Földön. Ma meggyújtjuk az első gyertyát…
*
Az adventi gyertyák misztériuma

Az adventi koszorún a gyertyák színe nem véletlen. Annak is jelentősége van, hogy melyik vasárnap milyen színű gyertyát gyújtunk meg. Az első vasárnap a kék gyertyát, másodikon a pirosat, harmadik vasárnap a fehéret, és a negyediken a lilát. Hogy miért?

Az első vasárnap angyala. (Kék gyertya).
Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal, kék köpönyegbe öltözve, leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, túlságosan el van foglalva mással. De, azok, akik jól figyelnek, meghallhatják a hangját. „Figyeljetek! Isten nagy örömöt készít nektek. Isten fia eljön a Földre, hogy új erőt adjon az embereknek, hogy fényt és szeretetet hozzon minden ember szívébe. Tisztítsátok meg a szíveteket, és készüljetek a fogadására!” – Ma van a napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdi azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.

A második vasárnap angyala. (Piros gyertya)
A második vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyből, kezében egy aranyserleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom piros gyertyaszövésű ez a serleg, a nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal végigmegy a világ összes házán, és valami keres. Mit keres?
Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt teszi a serlegébe, és viszi fel a mennybe. Ott, fent, az égi országban pedig mindazok, akik már ott lakoznak, fogják ezt a szeretetet, és fényt készítenek belőle: csillagokat. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

A harmadik vasárnap angyala. (Fehér gyertya)
Advent harmadik vasárnapján egy fehéren ragyogó angyal jön le a Földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakozik a szívében, és megérinti a fénysugárral. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz, egész testükhöz. Így, még az is, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, átváltozik és hasonlítani kezd az angyalokhoz, feltéve, hogy tiszta szeretet lakozik a szívében. De ezt nem láthatja minden ember. Csak az angyalok látják, s azok, akiknek szintén ott van a szemében ez a fény. És csak ha ott van a szemükben ez a fény, akkor mehetünk el a karácsonyi gyermekhez és láthatjuk meg őt.

A negyedik vasárnap angyala. (Lila gyertya)
A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, halvány lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg az égbolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, azt pengeti, s közben szépen énekel. De ahhoz, hogy meghallhassuk, szívünk tiszta kell, hogy legyen, s jól kell figyelnünk. A Béke nagyszerű dalát énekli, mely a karácsonyi gyermekről és Isten országáról szól, mely eljön majd a Földön is. Sok kis angyal kíséri a nagy angyalt, együtt énekelnek és örvendeznek a mennyben. Daluktól valamennyi mag, mely a földben szunnyad, felébred, s maga a Föld is figyel.

Mikolai Bertics Mihály

Adventi koszorúnk – 2012.