Mikolai Bertics Mihály honlapja

AZ ALKOTMÁNYRÓL…

IMGP2909xA MAGYAR ALKOTMÁNYOSSÁG TÖRTÉNETE A JELENLEGI ALAPTÖRVÉNYIG

Alapfogalmak

Alkotmánynak nevezik az állami berendezkedés legfontosabb normáinak egyetlen alaptörvénybe foglalását. Ilyen alkotmányok a polgári forradalmak után születtek, az első az Amerikai Egyesült Államok 1787. évi alkotmánya, a francia forradalom 1791. évi alkotmánya és ezt követően Belgium, majd különböző német államok alkotmányai.
Különbséget teszünk az egyetlen alaptörvénybe foglalt alkotmányok létrejötte tekintetében az erőszak alkalmazásának mértéke alapján. Az USA 1787. évi alkotmánya egy győztes függetlenségi háború eredményeként született, de népképviseleti alapon, un. demokratikus úton, a francia forradalom 1791. évi alkotmányának elfogadása egyenesen forradalmi erőszak alkalmazásával történt, de az is népképviseleti alapon, un. demokratikus úton. Ezekkel szemben létezik az un. oktrojált alkotmány, amit uralkodói akarat, vagy valamilyen diktatórikus hatalmat gyakorló csoport fogadtat el pusztán erőszakra támaszkodva, ilyen volt az 1849. március 4-i olmützi osztrák alkotmány, amit a császár hadseregének fegyveres erejére támaszkodva adott ki.
A polgári forradalmak (és függetlenségi harcok) eredményeként születtek az egy okmányba foglalt un. kartális alkotmányok, mint az USA 1787. évi, vagy az 1791. évi francia stb. alkotmányok. Ezzel szemben azokat a polgári átalakulás során született alkotmányokat, amelyeket a kartális alkotmányokkal ellentétbe nem foglaltak egyetlen okmányba, kartába, azokat történelmi alkotmánynak nevezzük, ezek alkotmányos szabályokként törvények és rendeletek összességéből állnak. Nota bene a magyar jogtörténetben történelmi alkotmány a neve az ezer éves magyar alkotmánynak, noha az magába foglalja az 1848-49. évi polgári átalakulás előtti és az 1848-49-ben, illetőleg 1867-68-ban éppen a polgári átalakulás miatt hatályukat vesztett régi törvényeket is mint alkotmánytörténeti örökséget.
Mind a polgári kartális, mind a történelmi alkotmányoknak közös vonása, hogy meghatározzák az államformát, a hatalmi ágakat elválasztják úgy, hogy a képviseleti szerveknek elsőbbségük van a végrehajtási szervekkel szemben, a képviseleti szervek jogkörébe tartozik a törvényhozás, megteremtik a népképviseletet, a törvények elsődlegességét a többi jogszabályhoz viszonyítva, az állampolgári jogegyenlőséget, az emberi jogok alkotmányos kodifikálását.
Meg kell jegyeznünk, hogy a középkorban is előfordult, hogy a feudalizmus idején kartális alkotmányhoz hasonlóan egy okiratba (kartába) foglaltan fogalmazták meg a legfőbb jogok összességét, ilyenre két klasszikus példát szoktunk emlegetni, 1215-ből az angliai Magna Charta Libertatum-ot (szabadságokról szóló nagy oklevél) és Magyarországról 1222-ből az Aranybullát. Mindkettőnek a célja a nemesség jogvédelme a királlyal szemben, továbbá a király hatalmának, kormányzati módszerének körülhatárolása, legfőképpen azonban a királyi önkénnyel szemben az ellenállási jog biztosítása.

Történelmi alkotmányunk útja a vérszerződéstől

A magyarság nemzetségi és törzsi kötelékek között valós vagy vélt vérrokonsági összetartozás alapján állva is pontosan, a szokásjog törvényei által szabályozottan élt, anarchiáról szó sem lehetett. A kazár, majd bolgár-török birodalomból önállósodva 851-ben Levédiában törzsszövetséget alkotott a magyarság akkor, amikor újabb hazát, Etelközt kívánta birtokba venni.  A törzsszövetség ünnepélyes megkötése vérszerződéssel történt, amit Anonymus: Gesta Hungarorum című írása hagyományozott az utókorra, ami a magyarság első alaptörvénye. Hét törzs: Tarján, Jenő, Kér, Keszi, Nyék, Megyer és Kürtgyarmat képviseletében a hét törzsfőnök, más néven vezér: Álmos, Előd, Ond, Kond (Kend), Tas, Huba, Töhötöm (Tétény) kötött úgy, hogy vérüket egy edénybe csorgatták, a közös vért összekeverve, a közös őstől, az egy vérből származást, fejezték ki. (E neveket Bíborbanszületet Konstantin császár megörökítette.) Ez a különlegesen erős fogadalomtétel az eskü egy formája volt.
A szerződést öt pontból állt: l. Vezérnek Álmost választják és nemzetségéből származó utódai fogják e tisztségben követni, amíg csak lesznek. 2. A közös szerzőképesség. Amit a szerződő felek közül valamelyik, vagy néhányan szereznek, azt a többiekkel megosztják. 3. A vezéri tanácskozó testületben való tagsághoz és a törzsszövetségi méltóságviseléshez való jog. 4. Hűtlenség esetén egységes fellépés a hűtlen ellen (a hűtlennek vére folyjék). 5. Ellenállási záradék.
Anonymus írta le a vérszerződést 1200 körül keletkezett Gesta Hungarorum című munkájában akkor, amikor a későbbi köznemesek, akkor még királyi servienseknek nevezett népes, a királyi hadsereg zömét alkotó társadalmi rétege, jogai kiterjesztéséért küzdött, amit 1222-ben az Aranybullában el is ért. Feltételezik, hogy Anonymus a serviensek és a királyi önkény ellen fellépő tényezők követeléseit is alátámasztotta a vérszerződés leírásával.
A második honfoglalás (895) után egy fél évszázad múlva előbb a keleti keresztyénség terjedt a magyarok között, a gyula, a horka és Ajtony vezér keleti keresztyén lett. Géza (nagy)fejedelem a maga részéről a történelmi viszonyok változásával a nyugati keresztyénséget vette fel és annak terjesztését segítette elő egy missziós püspök útján. Fia és utóda, István (nagy)fejedelem királyi címet és koronát kapott Rómából a császár egyetértésével a pápától, ezzel a Nyugat elismerte az önálló keresztyén magyar királyságot. István maga és utódai számára apostoli jogot is nyert, hogy kiépíthesse érseki vezetéssel az önálló magyar egyházszervezetet és megindult a magyar keresztyén alkotmányos jogfejlődés. I (Szent) István áldott emlékezetű első királyunk és utódai alatt a magyar társadalom a nyugati feudalizmus szerkezetét vette át és a törvények is tükrözték ezt az átalakulást.
Mérföldkövet jelentő alkotmánytörténeti törvényt képezett a II. András (1205-1235) által 1222-ben kiadott Aranybulla. Van hiteles másolata 1351-ből, amikor is I. (Nagy) Lajos király oklevelébe másoltatta, kiegészítő rendelkezésekkel látta el és megerősítette. Nagy Lajos említett kiegészítő rendelkezéseiben már nem királyi servienseket, hanem nemeseket említ és szóba kerül a nemesek önkormányzati szerve, a vármegye is, a nemesek jogait, pedig az eredeti Aranybullához képest Nagy Lajos kiszélesítette. Főleg azt szokták említeni az 1351. évi törvényi kiegészítésből, hogy az utód nélkül elhalt nemesek birtokai nem a királyra, hanem az utód nélkül elhalt nemes rokonaikra szállnak, ezt nevezik ősiségi jognak. Az összefoglaló munkáknak igazuk van, mert ez a lényeges pont is benne van, de ennél sokkal több jogkiterjesztésben részesültek a nemesek az 1222-es Aranybullához képest. Fontos azt is tudnunk, hogy az első Aranybullának 31. cikkelye a királlyal szembeni ellenállás jogát biztosította, ha az a törvényeket nem tartaná meg. Ezt II. András 1231-ben kiadott második aranybullájában az esztergomi érsekre ruházta, aki ilyen esetben kiközösíthette a királyt. Nagy Lajos 1351-ben az első Aranybullába foglalt ellenállási jogot eredeti formájába visszaállította. Az ellenállási jogot aztán 1687-ben törölte el az országgyűlés, amikor is a szabad királyválasztás jogát is korlátozta, mivel kimondta a Habsburg uralkodóháznak a magyar királyi trónon történő fiági örökösödését. 1723-ban elfogadta az országgyűlés a Pragmatica Sanctio-t, ami a Habsburg ház leányági örökösödési rendjét foglalta magába.
A szentkorona-tan első királyunk megkoronázása után alakult ki, mivel a Szent Koronát a német-római császár beleegyezésével a római pápa küldte: (Van olyan vélemény, hogy a Magyar Szent Korona sokkal régebbi koronázási ékszer és jogi személy.) A magyar királyok koronázásának három feltétele van: l. Székesfehérváron; 2. a Magyar Szent Koronával kell történnie; 3. az esztergomi érsek közreműködésével. Székesfehérvár török uralom alá kerülése után Pozsony lett és maradt koronázó város 1867-ig, akkor Pestre, 1916-ban Budapestre tevődött át a koronázó városi hely. A Szent Korona tagjai kezdetben a király, az ország bárói (tisztségviselői), nemesei és később a szabad királyi városok voltak. Az egyháziak is oda számítottak, hiszen az érsekek, püspökök zászlós urak voltak, az esztergomi érsek a király helyettese volt. A Koronáé a szuverén közhatalom, a király is a Koronától kapja azt. Király nemlétében a Korona jelképezi a törvényes közhatalom folytonosságát. A Korona az alkotó tagjaival együtt képviseli az ország és a nemzet jogait, magában az ékszer nem bír ezzel a joggal. A Korona alkotó tagjaivá váltak 1848, ill. 1867 után az ország összes állampolgárai. A Korona az ország és annak minden javai birtokosa, szuverenitása nincs államformához kötve, továbbra is képviseli az ország és a nemzet jogait. Nem véletlen, hogy az Országházban van elhelyezve, ahol nem ékszer mivoltában van jelen.
1514-ben királyi megbízás alapján megalkotta Werbőczy István: Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariae címen három kötetben az érvényben volt magyar törvények gyűjteményét, bemutatta az országgyűlésnek, ami elfogadta azt és a király is, (1517-ben jelent meg kinyomtatva), de kihirdetve soha sem lett, ezért forma szerint nem emelkedett törvényerőre. Annak ellenére úgy kezelték 1848-ig, mintha elfogadott és király által szentesített, kihirdetett alkotmány lenne.
A magyar alkotmány 1541 után kényszerűségből kiegészült Erdély államiságának kialakulásával. 1570-ban kötötte meg a speyeri szerződést II. János választott magyar király és I. Miksa megkoronázott magyar király, melynek értelmében II. János lemondott a királyi címről, I. Miksa pedig elismerte őt Erdély fejedelmének úgy, hogy az Erdélyi Fejedelemség a Magyar Királyság kikülönített része, fejedelmét maga választja, de a mindenkori magyar király erősíti meg tisztségében. Azt, hogy mindez a török uralom kényszerítésére jött létre tudomásul vették. E szerződést a török előtt titokban tartani rendelték. Erdély 1690-től önálló ország, de a Habsburg magyar király személyében Magyarországgal közös uralkodója van. 1848-ban és 1868-ban jön létre az unió a két magyar állam között.
1550-től az erdélyi törvények fokozatosan bevették 1571-re az addig egyedül bevett vallás, a római katolikus mellé az evangélikus, a református és az unitárius vallást, a kölcsönösség és viszonosság alapján, azaz egyenjogúsággal. 1608-tól a Magyar Királyság országgyűlése a Bocskai István erdélyi fejedelem győzelmes szabadságharca eredményeként 1606-ban kötött bécsi béke alapján a római katolikus vallással szintén egyenlő joggal bevett vallássá nyilvánította az evangélikus és a református vallást.
1790-91-ben a magyar országgyűlés átalakítva megerősítette a magyar rendi alkotmányt, ezzel Magyarország függetlenségét, ami bizonyos bővítésekkel 1848. április 11-éig érvényben volt, akkor a V. Ferdinánd király megerősítette, majd kihirdetésre került az alkotmányos monarchia polgári, népképviseletei, alapon nyugvó alkotmánya. Az ország élére a nép által választott országgyűlésnek felelős kormány került. Magyarország egyesült Erdéllyel és Ausztriával valójában perszonális unió fűzte össze. 1849. március 4-én I. Ferenc József osztrák császár alkotmányt oktrojált a birodalomra, amellyel Magyarország alkotmányát teljes egészében megszüntette és az országot tartományként tagolta az egységes birodalomba. Erre válaszolt Debrecenben 1849. április 14-én a Habsburg házat trónfosztottnak nyilvánító törvény (vagy inkább népgyűlési határozat), majd a Függetlenségi Nyilatkozat, ami az államforma megváltozásáról nem intézkedett, de a szabadságharc leverését megakadályozni nem tudta. 1867-re az Osztrák Birodalomra oktrojált alkotmány megbukott és I. Ferenc József császár kiegyezett Magyarországgal, a magyar alkotmányosság most már polgári formában helyre állt és a császárt királlyá koronázták. Az ezt követő dualista monarchiában törvények egész sora született a polgári társadalom kibontakozását segítve, egyúttal a hihetetlen gazdasági fejlődést előmozdítva.
1918 október végén egy budapesti háború-ellenes tüntetést használt ki a Károlyi Mihály gróf vezette, magát Nemzeti Tanácsnak kinevező maroknyi csoport, amely mögött semmi törvényes támogatás nem állt és a rendszer demokratikus berendezkedésével visszaélve (a törvényes hatalom demokratikus jogokra hivatkozva eltűrte a Nemzeti Tanács teljesen törvénytelen, a demokratikus alkotmányos rendbe nem illeszkedő létezését) kezébe ragadta a hatalmat. A király hamarosan bejelentette (november 13), hogy visszavonul a hatalom gyakorlásától. Ez nem jelentett ugyan lemondást, de államfői kötelessége teljesítésének helytelen szüneteltetését jelentette akkor, amikor igen határozottan sarkára kellett volna állnia és erő alkalmazásával rendet teremteni a hátországban. Károlyi Belgrádba utazott és egy teljesen értelmetlen, terület és jogfeladó újabb fegyverszünetet kötött egy ellenséges frontparancsnokkal, holott tudomása volt arról, hogy a Monarchia fegyverszünetét az ellenséggel Páduában viszonylag kedvező feltételekkel már megkötötték. Ellenség a Monarchia területén nem állt, hadseregünket nem győzték le. 1.2 millió katona tért haza fegyveresen Magyarországra, azokat azonban Károlyi és mindössze tíz napig hivatalában volt Linder Béla hadügyminiszter leszereltette, mert Wilson amerikai elnöknek a háború alatt propaganda célból tett képtelen ígéreteiben bízott. November 16-án kikiáltotta a Magyar Népköztársaságot. Az elárult és lefegyverzett Magyarországot a szomszédos országok szedett-vedett, és maroknyi seregei kezdték megszállni, míg a Károlyi-kormány hátrálást parancsolt. Március 21-én Károlyi átadta a hatalmat a szociáldemokrata pártnak, az pedig átjátszotta a kommunistáknak. 1919. április 2-án megszületett Magyarország első írásba foglalt kartális alkotmánya, a Magyar Tanácsköztársaság ideiglenes alkotmánya. Ez bolsevik alkotmány volt, amit a Forradalmi Kormányzótanács oktrojált az országra, nem demokratikusan választott, alkotmányozásra fel nem jogosított szerv alkotta.
1920-ban helyreállt a törvényesség, általános titkos, a nőkre is kiterjesztett választójog alapján nemzetgyűlést választottak, amely az alkotmányosságot a lehetőségekhez képest helyreállította, illetve átalakította. Az antant hatalmak kikötötték, hogy a Habsburg ház egyetlen tagja sem lehet még ideiglenes államfő sem. Az államforma a királyság maradt és Horthy Miklós altengernagyot, a Nemzeti Hadsereg fővezérét választották kormányzóvá. Ezt az antant is tudomásul vette. A trianoni béke megkötése után a király ugyan kétszer is hazatér, de a szomszédos országok háborúval és Csonka-Magyarország megszállásával fenyegettek, ha a kormányzó átadja a hatalmat a királynak. Ezért a kormányzó az ország érdekeire hivatkozva nem adta át a hatalmat a királynak. 1921-ben a Habsburg házat a nemzetgyűlés megfosztotta a magyar tróntól, de az ország továbbra is királyság maradt.
1944. március 19-én német csapatok szállták meg Magyarországot, mert tudomásukra jutott, hogy Magyarország ki akar lépni a velük kényszerű szövetségben vívott háborúból. Ettől kezdve az ország elvesztette szuverenitását. A német megszállás után szovjet megszállás következett. 1945-ben eltörlik a királyságot és köztársasággá nyilvánítják Magyarországot. 1949. augusztus 20-án a kommunista többségű országgyűlés elfogadja a XX. törvénycikket, a Magyar Népköztársaság Alkotmányáról. Ez is oktrojált kartális alkotmány, valójában a szovjet alkotmány fordítása, amit nem szabadon választott országgyűlés fogadott el. Ez maradt érvényben 1989-ben is némi változtatással, mikor október 23-án kikiáltották egy szintén nem szabadon választott országgyűlés határozata alapján, egy demokratikus úton fel nem hatalmazott un. Nemzeti Kerekasztal döntésére támaszkodva a Magyar Köztársaságot. Az utolsó megszálló szovjet katona 1991 júniusában hagyta el az országot, mégis ez az ideiglenesnek nevezett alkotmány maradt érvényben bizonyos toldozgatásokkal egészen 2011-ig, amikor szabadon választott országgyűlés, kétharmados többséggel megalkotta és elfogadta az ezer százéves keresztyén alapon nyugvó Magyarország Alaptörvényét.

PhD. Dr. Dr. Csohány János
Történész, ny. tszv. egyetemi tanár