Mikolai Bertics Mihály honlapja

AZ ÍROTTKŐN

Az Írottkő kilátó / Fotó: Mikolai

Ha tél akkor (nálunk) hegyi túra. Bakancslistánkra ezúttal a nyugati határvidék került, pontosabban a Kőszegi-hegység.
A Kőszegi-hegység az Alpokalja egyik kistája, harmadrészben Vas megye, kétharmad részben az ausztriai Burgenland (Őrvidék) területén. A Magyarországra eső, 58 km2-nyi területű, erősen tagolt, zárt középhegységi tömböt keletről és délről a Kőszeghegyalja fennsíkja, Ausztria területén délnyugatról a Felső-Őrség, északnyugatról a Borostyánkői-hegység határolja. Legmagasabb csúcsa a magyar – osztrák határon emelkedő 883 méter magas Írottkő, amely egyben a Dunántúl legmagasabb pontja is.
A meteorológiai előrejelzések alapján választottuk ki az alkalmasabb napokat, és aszerint foglaltunk szállást Kőszegen az Írottkő hotelben. A szállás kiválasztásának egyik fő szempontja volt, hogy a kutyánkat is vihessük magunkkal.
Kellemes, napos időben érkeztünk; elfoglaltuk a szobát, kipakoltunk és még egy kis városnézésre is maradt időnk. Csibésznek nem annyira a macskaköves, középkori utcák tetszettek, inkább a csónakázó tó környékén volt igazán elemében, és meg sem tudtuk akadályozni, hogy kicsit belegázoljon. De kutyáéknál ez már csak így szokás…
Vacsora után tekintettük át a következő nap programjának részleteit; Velem – Szent Vid kápolna – Hörmann forrás -Írottkő (6,2 km) és vissza Velembe. Itt vettük számításba, hogy fölfelé az enyhébben emelkedő, de hosszabb útvonalat választjuk, és a meredek hegyoldalakon majd lefelé jövünk. Később be is bizonyosodott, hogy helyesen döntöttünk.
Másnap szép, derűs napra ébredtünk; még egyszer áttekintettük a zsákunk tartalmát, a helyi Turinformban vettünk egy térképet, és elindultunk Velembe.
Az alig több mint háromszáz lelkes falut nemcsak a környék szépsége miatt érdemes meglátogatni. Ha megérkezel Velembe, rögtön feltűnhet, hogy milyen tiszta és friss itt a levegő. Ez nem csak a légszennyezés hiánya. Velem ugyanis klimatikus gyógyhely, melynek levegője a légzőszervi betegségekben szenvedők számára bír gyógyító hatással, ám azoknak is nagyon jólesik, akik szeretnének a környéken túrázni.
A falucska az Írottkő Natúrpark része, szuperül kiépített kis település, ahol a számos természeti csoda között keresztül-kasul vezetnek a túrautak. De magáért a faluképért is érdemes meglátogatni; rendezett utcácskák, csinos, hagyományos házak, tele szorgos és kedves emberekkel. A II. világháború alatt egy rövid ideig itt őrizték a magyar szent koronát is.
Velemből gyalog folytattuk utunkat. A parkolótól alig pár méterre, az egykori Avar Szálló felé vezető úton megtaláltuk a megfelelő jelzést (kék +, sárga láng). A szálloda után letérve az aszfaltos útról erősen emelkedő erdei ösvény vezet föl a Szent Vid-hegyre, a kápolnáig.

Velemből a Szent Vid-hegyre vezető turistajelzés, a kék + / Fotó: Mikolai

A Szent Vid-hegy Közép-Európa egyik legismertebb régészeti lelőhelye. Az 589 méteres magaslaton, a kápolna melletti gerincen találunk információs táblákat az ásatásokról. Ezekből kiderül, hogy a bronzkorban a Szent Vid-kápolna helyén kiterjedt és nagy jelentőségű város feküdt, melynek házait a hegygerinc körüli mesterséges teraszokra építették. Később a Római Birodalom idején egy őrtorony állt itt. Innen jól védhető volt az a vízvezeték-rendszer, amely az egykori Savaria (mai Szombathely) vízellátását biztosította. Majd avarok népesítették be a környéket, temetkezési helyeik régészeti feltárása folyamatban van. Az Árpád-korban is erődített hely volt, amit később már Jurisics Miklós a kőszegi várral együtt védelmezett a török ellen.

A Szent Vid-kápolna, Velemtől mintegy 2,5-3 km távolságra, a Szent Vid-hegyen. / Fotó: Mikolai

1713-ban Hilerian szerzetes építtetett itt remetelakot és kápolnát. Az egyhajós barokk épület mai alakját 1859-ben alakították ki. Ha elindulunk a kápolna melletti lépcsősoron, akkor egy terasszal lejjebb ereszkedhetünk. Innen jól látható az egykori település szerkezete, teraszrendszere.
A hely népszerűségét a csodálatos kilátás és a mesébe illő erdei környezet fokozza. Innen, a kápolna mellől indult sok éven át az Országos Kék Túra a Zempléni-hegység felé.

A Kék Túra egykori nyugati (kiinduló) pontja a Szent Vid-hegyen, a kápolna mögött. / Fotó: Mikolai

Kőből készült emlékhely jelzi az egykori kiinduló pontot. A határok átjárhatóságával a kék túra kezdőpontját a Dunántúl legmagasabb hegyére, az Írottkőre tették. Rövid pihenő után folytattuk utunkat a Hörmann forráshoz. Az aszfaltos út mentén, az egykori Országos Kéktúra jelzéseit követtük, melyek nagyon szépen látszanak. Valószínű, hogy folyamatosan gondozzák, vagyis frissen festik őket. A kanyargós aszfaltcsíkot több helyen is át lehetne vágni, rövidebb úton, a meredek hegyoldalon, az erdőn át, de mi tekintettel arra, hogy kis távolságról (1,2-2 km) van szó, a hosszabbat, a kényelmesebbet választottuk. Egy kellemes sétával oda is értünk.
Az információs táblákon olvasható történetéből megtudtuk, hogy: a Hörmann-forrás vízgyűjtője a Gyöngyös patak, vízének hőmérséklete 10,4 °C, átlagos vízhozama pedig 3,48 l/perc. A forrást először Csarmas kútjának nevezték, a XVIII. században kapta a Hörmann nevet, Bethlen Gábor korának tragikus sorsú várnagyáról, Hörmann Mihályról. A történetnek több változata ismert, az egyik szerint Hörmann Mihály Kőszeg várkapitánya volt az 1620-as évek elején, Bethlen Gábor második bécsi hadjárata idején a fejedelem megbízásából került a posztjára. A várnagyot a forrásnál Habsburg-katonák ejtették fogságba, és egy tőrrel elevenen megnyúzták. Hörmann Mihály várnagy bőrét és a tőrt állítólag még a tizenkilencedik században is őrizték és mutogatták a kőszegi városházán (Magyarország egyetlen olyan közhivatali épületében, melynek funkciója az elmúlt 600 évben nem változott). A városi múzeumban ma is található egy kettős tőrkés, bőrtokján felirattal:
„Ez az a tőr és kés, mellyel … miután megtalálták, megkapta árulása bérét, mert e forrás előtt elevenen megnyúzatott”.
A halálos ítéletnek és kivégzésének napja: 1621. május 27. Emlékét a kőszegi Várparkban 1971-ben emelt Hörmann-kő is őrzi.

A Hörmann forrás, a Kendig-tető közelében. / Fotó: Mikolai

A forrásnál turista pihenőhely van kialakítva. Mi is pihentünk egy kicsit. Könnyítettünk a hátizsákon; falatoztunk, megkóstoltuk a forrás vizét majd továbbmentünk az Írottkő felé.
Nagyon szép fenyőerdőn át indul a végig kitáblázott, 2,5 km-es Írottkő Tanösvény, ami a hegycsúcsra és a kilátóhoz az Alpannonia turistaút piros jelzésű vonalán halad (piros láng). Az első szakasz emelkedik jobban, egy aránylag rövid, 15-20 perces gyaloglás után pedig szinte egyenletes földút visz a célig.

A Hörmann forrástól az Írottkőre vezető Alpannónia turista út piros jelzése. / Fotó: Mikolai

Nagyon szép a táj, de ugyanakkor döbbenetes a fenyvesek pusztulása. Ilyen mértékű fenyőpusztulást a Kárpátokban sem láttunk.
November vége lévén odafent, a tetőn a derült napsütés ellenére is fagypont alatt volt a hőmérséklet.
Ha a Hörmann forrás felől érkezünk, elsőre az esőbeálló, a turista pihenőhely és az információs tábla tűnik fel, majd pár méteres meredek emelkedő után a csúcs kopasz tetejét méltósággal felügyelő kő kilátó.
A hegy első írásos említése a 14. századból való. Akkoriban Fenyőhegyként emlegették. A 17. században a Szálkő nevet kapta. A mai Írottkő nevet valószínű az itt áthaladó Batthyány-Esterházy határ feliratozott határkövéről kapta.
A 883 m magas tetőn 1891-ben állították az első kilátót a Kőszegi Turista Egyesület tagjai. Árpád-kilátónak nevezték, és fából készült torony volt, mely 1909-ig szolgálta az idelátogató turistákat.

Az Írottkő kilátó, az Írottkő hegy tetjén. / Fotó: Mikolai

A trianoni osztrák-magyar határ az 1913-ban épült kőkilátó közepén húzódik, ezt a torony közepén található határkő is jelzi. Ez újabbik az Írottkő-kilátó nevet kapta. A vasfüggöny idején a kilátó épületét a drótkerítés kikerülte és osztrák oldalon hagyta, látogatása is csak onnan történhetett. Az egykori vasfüggönyös országhatár nyomát már csak a sarjadásból megerősödött és felnőtt nyírfaerdő jelöli.
Itt található még (amint azt korábban már említettem) az Országos Kéktúra nyugati pontja is. Közigazgatásilag Bozsok községben fekszik. A legközelebbi magyarországi település Velem. A legközelebbi város Kőszeg.
A 2009-ben megrongálódott kilátót egy időre lezárták, majd a felújítást követően 2010. július 21-től ismét látogathatóvá vált. Tetejéről pazar kilátásban lehet részünk, jó idő esetén akár a Fertő-tóig és a Balatonig is ellátni. Mi például odafentről megcsodálhattuk a hóval borított Alpokat is. A kilátó ingyenesen látogatható.
A torony épületétől mintegy 40 méterre, osztrák területen található a hegynek is nevet adó sziklaalakzat. Rajta ma is kivehetők a bevésett C B E betűk, melyek egykor a Batthyány és az Eszterházy birtokok határvonalát jelölhették (Confinia Batthyányana Esterhazyana).

Az Írottkő sziklatömb Ausztria területén, a toronytól kb 40 méterre. / Fotó: Mikolai

Visszaúton (Velembe) a piros jelzést választottuk, amely az esőbeálló mögött kezdődik nagyon szép fenyvesben. Máris szembesültünk a meredek lejtőkkel. Nos, erre gondoltunk, amikor az utat terveztük, és jó döntésnek tűnt ezen inkább lefele haladni. A mindössze 5-6 km távnak csekély olyan része van, amely kevésbé meredek. Gondoljunk csak bele, hogy 883 méterről kell leereszkedni Velembe, 350 méterre. Ez 533 méter szintkülönbség. A napi 12-13 km nem nagy táv, és hozzá is vagyunk szokva, de a több mint 530 m szintkülönbség falta belőlünk az energiát, és igen kellemesen elfáradtunk. Még Csibész is spórolni kezdett az ugrálással, takarékra vette magát a visszaút végén.
A szállodába érve a wellness részen próbáltuk kipihenni a nap fáradalmait, a hegyi hideget, kedvencünk pedig csak egyszerűen elterült a szőnyegen és horkolt.

Mikolai Bertics Mihály