Mikolai Bertics Mihály honlapja

CSENDES AZ EST…

csendes az estCsendes az est, gondolatban hozzád
érkezem és suttogom neved,
minden egyes emlékérintésed
áthat rajtam, lelkemben remeg.

Szemem szemed tüzétől kap lángra,
benne égnek féltett vágyaim,
tengermorajlás lesz vacsorára,
szép hajadból illatbaldachin.

„Ellop a sors tőlem minden percet!”
Játszom halkan, magamban e dalt.
Én vagyok az álmok álmodója,
kit a pribék hajnal fogva tart!

De nem mindegy, miként zengem végig:
Felérnek-e húrjaim az égig?
Megadta az Isten – rosszul tette;
démonoktól estek mind teherbe.

Nem születtem örök boldogságra,
nem festek a falra ördögöt,
nem mondhatom: holtig, mindörökké;
csak ölelj át álmaim fölött!

Ha magamat szétoszthatnám, s mindent:
bút, örömet, dolgos életet,
lelkem legszebb virágát, a verset,
sosem adnám másnak, csak neked…

Mikolai Bertics Mihály – Egyedül ketten / 77. old.