Mikolai Bertics Mihály honlapja

ÉGBŐL VALÓ…

Égből valóPróféciám vagy;
víz-tiszta, mint a harmat,
kőbe vésett Úr-parancsolat.
Ha szikkaszt a szél, éget a nap,
s az utam is kemény,
te simítod ráncos arcomat.

Fényed áthat, beragyog…
– Istentől kaptam e csodát –
szomjamat is csak te olthatod.
Földig ázok, mint esőben a fák;
beszívom a győztes elemet.
Neked adom – neked, nagyvilág –
a keresztet s mindhárom szeget!

A többi gondot; amennyit lehet,
föntről szórom a Tiszába, mind
– egy halandó többet nem tehet –
hullámain örvénylik, kering.

Nézd! Ott, fenn az égen
– ó, kézzel érinteni vétek –
egy parányi csillag feltűnt
a Hold-udvar alatt;
Szép esténk lesz-,
szép, ha megöregszünk.
Fésüld meg kócos hajamat…

Mikolai Bertics Mihály / Összes versek gyűjteménye