Mikolai Bertics Mihály honlapja

ELKESEREDETT HARC

donkanyar xxxA DONI KATASZTRÓFA SZOMORÚ EMLÉKÉRE – II.

Részletek Szilágyi Dezső százados naplójából.

„Január 13., szerda.
(1943.)

…A 208 kilométeres magyar arcvonal többi szakaszán nyugalom van. A távolabb eső hadosztályok, hadtestek nem is sejtik, milyen veszélyes helyzet alakult ki Urivnál…
Az éjszaka riadó készültségben telt el. 4h után előttünk mozgás és motorzúgás állapítható meg. Jobbra tőlünk folyik az elkeseredett harc.
5h körül támadás indul a zászlóalj ellen – harckocsikkal a jobbszárnyra. Az erős elhárításra megtorpan ismét az orosz. Ez csak rövid ideig tart, mert nemsokára, kb. 5 h 15-kor már újra támad az egész zászlóalj arcvonala ellen. Buzdítottam a századparancsnokságokat, kértem tüzérségi tüzet is és így ismét sok veszteséget okozva az ellenségnek 6h-ra visszavertük újra őket. Viszonylagos nyugalom állt be.
9h 25-kor a balszárny (Gálos század) előtt igen sok hóköpenyes orosz gyülekezik. (Közben értesülök róla, hogy a 23/II. zászlóalj nem tud tovább kitartani, sok a vesztesége.) Figyelmeztettem a jobbszárny századomat (Kórosy hadnagy) a jobbra való élénk figyelésre. A még meglévő tartalékomat (40 fő vonatos katona és 17 fő a kerékpáros szakaszból) a jobbszárnyra rendeltem reteszállásba.
9h 30-kor kb. 2 zászlóaljnyi ellenséges támadás a zászlóalj ellen. A tüzérséget értesítettem és jelentettem az ezredparancsnokságnak. Igen erős és szívós elhárító harc folyt, úgy, hogy kb. 9h 50-re az orosz támadás megakadt és újra sok veszteséggel visszatértek az állásaikba.
10h 50-kor az ellenség piros zászlót magasba tartva jobbra húzódott az állásaiban. (Nem értjük, mit jelent ez.) Motorzúgás is jobbra tart. Így ismét viszonylagos nyugalom áll be, a jobb oldali betörés nem érezteti hatását. Reteszállásainkig nem jutott el az ellenség.
12h-kor ismét óriási méretekben – egy ezred támadása indul az egész arcvonalunk ellen. Tüzérséget értesítettem, s jelentettem az ezredparancsnokságnak. (Sárréti üteg válasza, nem tud segíteni, mert közelharcban áll az ellenséggel.) így elkeseredett védekezés folyt az egész arcvonalon. A századok hősiesen küzdöttek a kézigránátdobó távolságig előrejött ellenség ellen. Végül is az önelhárítás és a kézigránátharc által ismét véres veszteségeket okozva az ellenségnek, visszavetettük őket. Kemény küzdelem és férfias kiállás volt.
12h 41-kor jelentem, hogy súlyos veszteséggel egy ezredet visszavertünk, állásainkat tartjuk.
14h 30-kor, mikor is minden távbeszélő összeköttetés megszakadt már, a legnagyobb nyugalomban ülve kapom a hadosztály-parancsokság azon parancsát – a 14. gyalogezred közvetítésével, hogy a 23/II. zászlóalj csatlakozik a 14/III. zászlóaljhoz, ennek megtörténte után én zászlóaljammal a Vakbélhátra megyek és ott a Várnagy-helyről telefonon Lászay ezredes úrtól kérek további parancsot. Mielőtt ezt végrehajtottam volna, távbeszélőn Nickl alezredes Úrtól a hadosztály azon parancsát kaptam meg, hogy a 14/III. zászlóalj visszakanyarodik Sztorozsevoje D-i szélére reteszállásba, mellé zárkózik az én zászlóaljam a vakbélháti reteszállásba. Így kiadtam a századoknak az állások kiürítésére – megfelelő utóvéd visszahagyása mellett – a parancsot.
14h 30 után megkezdtük a visszavonulást. Erős aknavetőtűz alatt vonultunk Sztorozsevoje felé vezető úton a reteszállásba. A völgyben összegyűjtöttem a 23/II. zászlóalj szétszéledt embereit és Kőszegi tizedes parancsnoksága alatt a Vakbélhát D-i csücskétől délre lévő magaslatra rendeltem biztosításra…”

Mikolai Bertics Mihály gyűjtése

Don 02

Tüzéreink a Don-kanyarban