Mikolai Bertics Mihály honlapja

GYERTYASZENTELŐ

gyertyaszentelo

Kun Fruzsina: Gyetyaszentelő Boldogasszony

Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, katolikus ünnep, február 2-án, amikor a közösség Jézus bemutatását ünnepli. Amióta december 25-ére került Jézus születésének ünnepe, azóta február 2-án tartják meg a gyertyaszentelés ünnepét. Jézus bemutatásának ünnepe ez a nap. Az ünnep egyben Szűz Mária megtisztulásának ünnepe is, mert a zsidó törvények szerint Mária bemutatta gyermekét a templomban és bemutatta a tisztulási áldozatot.
Mária negyven nappal Jézus születése után bemutatta a jeruzsálemi templomban a gyermekét. Ekkor a jelenlévő idős Simeon, Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte a Gyermeket. Innen a fény, (a gyertya), és innen ered az egyik legrégebbi szentelmény, a szentelt gyertya és a gyertyaszentelés szokása is. Így lett a szentelt gyertya, Jézus egyik legrégebbi jelképe. A nyugati liturgia ezt emelte ki már a X. századtól.
A katolikus egyház azt a teológiai irányt követi, hogy Krisztus és Mária megszentelődése ez a nap, illetve mindazoké, akik életodaadásukban vállalkoznak Isten országának szeretetére, azaz Krisztus követésére. Ebben az értelemben az ünnep egy köszönetnyilvánítás Istennek a megszentelt hívatások ajándékáért.
A keleti liturgiában Hypapanie – találkozás – a neve, mert Isten Fia először találkozott papságával ezen a jeles napon.
Régebbi időkben a szentelt gyertyát az újszülöttek mellett tartották, a rontó szellemek távol tartására – a keresztelés napjáig. (Illetve, hogy a csecsemőt ki ne cseréljék). Amikor a fiatal anyák először mentek templomba, akkor is szentelt gyertyát vittek a kezükben. Magyarországon ennek az ünnepnek megmaradt a régi neve, “Gyertyaszentelő Boldogasszony”.
A néphitben az újszülött gyermeket a megkereszteléséig “pogánykának” tartották. A gyertya pedig lévén Jézus Krisztus jelképe; ezért a kis “pogány” mellett világított keresztelésig, hogy Jézus vigyázzon rá, nehogy a gonosz szellemek “kicseréljék”. Majd a keresztelőre – vagy az “egyház-kelőre” – az anya vitte az égő gyertyát.
Ezen a napon a katolikus templomokban gyertyákat szentelnek, amit az istenfélők haza vihetnek. A megszentelt gyertyának régebben nagy szerepe volt a mindennapokban: Szentelt gyertyát égettek jégeső, vihar, villámlás, illetve krónikus betegek mellett, és halottak mellett is. Egyes helyeken még a haldokló kezébe is égő gyertyát helyeztek.
A népi időjóslat szerint, ha ezen a napon, derűlt, jó idő van, akkor későn tavaszodik. Mondogatták is Gyertyaszentelő napján “Inkább farkas ordítson be az ablakon, minthogy kisüssön a nap.” Egy túrháti mondóka szerint: “Ha fénylik Gyertyaszentelő az ézéket is vedd elő!”. Vagyis hosszú lesz a tél és az állatok etetéséhez szükség lesz minden szálas takarmányra, még az állatok álltal korábban már lerágott málé (kukorica) ézékre (szárakra) is, amit egyébként a katlanban égettek el gyújtósnak. Szintén ezen a napon jön ki a medve a barlangjából, és ha meglátja a saját árnyékát (szép, napos időben), akkor visszamegy aludni, mert ösztönei azt sugallják újra hideg érkezik. Ha viszont nincs árnyéka, akkor kint marad; megérzi, tudja, hogy ez a tél utolsó  próbálkozása és hamarosan enyhül az idő.

Magyarországon mindössze két templom van a Gyertyaszentelő Boldogasszonynak szentelve: egyik a pécsi Gázi Kászim pasa dzsámija – közismertebb nevén a pécsi belvárosi templom (a dzsámi), illetve Szarvasgede (Nógrád megye) település temploma.

A következő napon, február 3-án, Szent Balázs püspök és vértanú ünnepén (vagy a legközelebbi vasárnapon) osztják a katolikus papok a Balázs-áldást, amely főleg torokbajtól, illetve minden baj és betegségtől véd.

Mikolai Bertics Mihály