Mikolai Bertics Mihály honlapja

HALOTTI BESZÉD

Omagyar_Maria-siralom“Látjátuk feleim szümtükhel mik vogymuk:
isa, pur  homou vogymuk”

Voltunk tűzhányó-magma,
vasra vert óriás, sárkánykígyó,
de mi jó volt benne,
ha rendre, por és hamu vagyunk?

A kövéért lávát
szilaj szelek sikálták
úgy lettünk por,
…por és hamu.
Nyers-szagú  Föld-istenek gyurmája
urnába taposva,
verítékkel és vérrel átitatva.
Villám-hasította
üszkös fa,
s alatta
mélyen ülő gyökerek
a könnyáztatta földben.

“Látjátuk feleim szümtükhel…”

…Az emberi élet,
mint üres koldustarisznya
lóg a szegen,
elevenen,
nyár hevében, vagy jégcsapok alatt.
Elcsordul nyála
az uzsora láttán a nyomorultnak.

A gyökér is újra hajt,
tölgyet és ihart hizlal
a por és a hamu,
a nagy hasú időknek.
Mert a föld-szájú sírok
csámcsogva rágják házát üresre
az örökkévalóságnak.

“Látjátuk feleim szümtükhel…”

…A kő is porrá lesz,
por és hamu.
Mert vasbocskoros idők sikálják,
s imáját reccsenések nyögik,
de rövid az út a mulandóságig
az  Istenek mércéjével.
Térdre roskad a gránit,
az idő itt a véső,
a gazda.

Majd, ha a kőangyalok is porrá lesznek,
reszketni  fog a hegyek mélye,
kővé érik az új láva
a mulandóság ravatalára.
Újra eljön egy fehérhajú  Isten
gyúrni a port
és a hamut.
Gyúrja a port,
leheli a lelket,
az erőt,
s a szerkezet
fájni és verejtékezni kezd,
mert serkedezik benne
a bűnre vágyás.

ÁLDÁS
kellene, nagybetűs.
A füst áldozat-oszlopán
kísértő lelkek lebegnek.
Az Egek Ura látja
a mélyre ásott jóságot.

Látjátok feleim szemetekkel, mik vagyunk:
bizony por és hamu vagyunk.

Mikolai Bertics Mihály – Kövekre írt út / 50. old.