Mikolai Bertics Mihály honlapja

HAZA, AHOL A SZÍV LAKIK

haza, ahol a szív lakik– jegyzet –

Sokszor felmerül bennem a kérdés: valójában hol is lakik a szív?
Hosszú ideig éltem egy olyan országban, ahol – akkor még kibontakozóban lévő – irodalmi tevékenységemet nem tolerálta a „vasbocskoros” hatalom, ezért – bár nagyon sok minden odakötött – elhagyni kényszerültem azt a helyet. Úgy jöttem el mint a tolvaj: a sötétben lopakodva, arccal kelet felé. Minden bűnöm az volt, hogy magyarnak születtem olyan földön, amely – bár őseimről maradt rám és teljesen betöltötte a szülőföld fogalmát – hivatalosan alsóbbrendű polgáraként, sokszor nem kívánatos, mostohagyermekeként kezelt. Az „ország csinálók” nem győzték tudatomba verni, hogy az ősi dák föld, csakis az ő hazájuk. Az utcákon, a munkahelyeken és intézményekben a melldöngető „dák hontulajdonosok” egyszerűen „ bozgor” – nak neveztek. Értelmező szótáruk szerint ez a szó azt jelenti: hazátlan ember.
Az egypártrendszerű Magyarország képtelen volt ezt a mostoha helyzetet kezelni. „Mindenki maradjon és éljen ott ahol született!” – hangzott a hivatalos álláspont. Szép szólamként csengett, de csak a tömegbázisát kereső új politika szélvitorláját duzzasztotta. Akik a szólamot misecsengőként használták, azok az anyaország édes kebelén éltek, s nem akartak tudomást venni szellemi elnyomásunkról, a kommenciós világunkról, (havi öt kiló liszt, egy liter olaj, egy kiló cukor/fő), a mindennemű megszorításokról.
Valahányszor a „Haza, ahol a szív lakik” szavakat morzsolgatom gondolatban, nehéz helyzetben vagyok, mert nem tudom mennyire szűkítsem a meghatározást. Ha tág értelemben a történelmi Magyarországra gondolok, fogalmamban egybeesik a haza, a szülőföld és a nemzet. Úgy érzem, minden igaz magyarnak itt lakik a szíve, legyen az fizikailag bárhol a világon. De az emberi kötődést családhoz, otthonhoz szülőföldhöz, hazához, Istenhez nem lehet csupán néhány sorban kifejteni.  A szív valójában ott lakik a szerető családban – vagy éppen lakhelyet keres – , ott lakik a gondoskodó hazában, a feledhetetlen szülőföldön. Ott lakik ahova a szeretet szálai kötik, ahol még emberi megbecsülés és őszinteség is van, mindenféle cicoma és színezék nélkül.

                    Mikolai Bertics Mihály