Mikolai Bertics Mihály honlapja

HÚSVÉT

feltámadás_02

KRISZTUS FELTÁMADT!

A tojásfestéstől, a locsolkodástól, az eszem-iszomságtól és rokonlátogatásoktól hangos hosszú hétvégén sajnos manapság már gyakran elvész a Húsvét lényege és üzenete: – Krisztus feltámadt és megváltotta bűneitől az emberiséget!
A feltámadás gondolata, mély emberi vágy aziránt, hogy az élet győzedelmeskedjen a halálon, az elmúláson. A keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe a húsvét, a feltámadás, amely a megváltás alapgondolatát foglalja magában. Mi történt ezen a napon?
A feltámadás, vagyis a húsvét Jézus történetének része, melyet a Bibliában, az Újtestamentumban az evangélisták: Máté, Márk, Lukács és János írták meg és maradt ránk.
Jézus tanításaival és példamutató életével nagyon sok hívet és tanítványt szerzett, s útra kelt, hogy a Pészach-t ősi szokás szerint a nagy városban, Jeruzsálemben ünnepelje meg, ahol – mint tudta – sorsa és küldetése beteljesedik.

(A Peszach sokszor tévesen „zsidó húsvétként” forog a köznyelven pedig a két ünnepnek nincs köze egymáshoz. A Peszach nem más, mint a zsidó nép Egyiptomból való kiszabadulásának napja. A szó „kikerülést” jelent, utalva a Mózes-féle történet 10. csapásra, mikor az Úr angyala, aki Egyiptomban az első szülött fiakat megölte, elkerülte azokat a házakat melyeknek ajtófélfáját Mózes parancsára bárányvérrel kenték (jelölték) meg. A Peszach-ot a kovásztalan kenyér ünnepének is nevezik, mert Mózes népe olyan gyorsan vonult ki az egyiptomi rabságból, hogy a kenyérsütéshez odakészített kovász már meg sem kelhetett. A menekülők vállukra vették a keletlen tésztát és a nap szárította meg. Ezt ették hét napon át, míg a Vörös-tengeren átkelve megszabadultak üldözőiktől. Azóta is, a kivonulás tiszteletére, nemzedékről nemzedékre megünneplik ezt a napot.)

Jézus szamárháton, zarándokként érkezett Jeruzsálembe, ahol ünneplő tömeg fogadta, kezében a béke jelképével, pálmaággal. Az emberek ruháikat a porba terítették előtte, hogy arra lépjen, gyermekeiket magasba emelték, hogy megáldja őket. Ám a főpapok, akik féltették hatalmunkat, elérkezettnek látták az időt, hogy megszabaduljanak Jézustól és elveszejtsék őt. Mivel féltek a tömegtől, cselhez folyamodtak. Tanítványai szűk körében akarták elfogni, s az egyik tanítványt, az árulásra hajló Júdást fizették le, vették meg, hogy a Mestert a katonáknak megmutassa.
A Peszach első napján a szokásos vacsorát, a bárányt Jézus tizenkét tanítványa körében költötte el, s így szólt: „Bizony mondom néktek, közületek egy elárul engem” Kérdezték, melyikük lesz az? Jézus tudta, hogy az árulja el, aki vele együtt mártja kezét a tálba. Mikor Júdás kérdezte, hogy ő lesz-e az, csak rábólintott és így szólt: „- Te mondád.”
Ezen az utolsó vacsorán Jézus fontos dolgokat cselekedett. Kenyérrel kínálta tanítványait, miközben így szólt:
– Vegyétek, ez az én testem… – és borral, mondván nekik:
– Igyatok ebből, mert ez az én vérem… (Ezt a jelenetet ismétli a pap azóta is a keresztény szertartásokon.) Vacsora közben Jézus beszélt a feltámadásról, és arról, hogy leghűségesebb tanítványa, Péter is megtagadja őt. E rossz előjelektől terhes este után Jézus tanítványaival a Getsemáné-kertbe ment, és arra kérte őket virrasszanak vele. De a tanítványokat hamar elnyomta az álom. Jézus egyedül maradt szorongásaival, kétségeivel. Itt lelt rá Júdás a fegyveresek kíséretében, és az írás beteljesedett: csókkal árulta el a Mestert. Elfogták és a főpap elé vezették. Tanításait bírái istenkáromlásnak tekintették, és halálos ítéletet kértek rá. Másnap reggel Júdea római helytartója, Poncius Pilátus elé kísérték, hogy az ítéletet végrehajtassák. Ekkorra Júdás megbánva árulását, a vérdíjat, a harminc ezüstöt visszaadta a főpapoknak, és önkezével véget vetett életének.
Pilátus nem találta bűnösnek Jézust, ezért lehetőséget akart adni a megmenekülésére. A hagyomány szerint a tömeg kívánságára egy rabot szabadon engedhetett. A főpapságnak nem volt nehéz Jézus ellen hangolnia a tömeget. Így Barrabás és Jézus közül a nép Barrabás szabadon bocsátását választotta, skandálta. Pilátus pedig jelképes kézmosással érzékeltette, hogy nincs köze Jézus halálához.
Fogva tartása idején tanítványa, Péter pedig háromszor megtagadta mesterét, hogy nehogy azt higgyék, Jézushoz tartozik.
Az Ember Fiát, bíborköpenybe öltöztették, fejét töviskoszorúval övezték, kezébe nádszálat adtak, szöges ostorral verték és gúnyolták: „- Íme a zsidók királya!” Majd a nehéz kereszttel a vállán Jézus elindult a Golgota hegyre, hogy beteljesüljön a sorsa. Megfeszítették.
Tövis koronával a fején, keze és lába odaszegezve a kereszthez , oldalában lándzsasebekkel halt meg, feje fölé táblát tűztek I.N.R.I. felirattal, ami annyit jelent mint: Iesus Nazarensis, Rex Iudeae. Magyarul: Názáreti Jézus, Judea királya.
A kereszt alatt őrt álló katonák kockát vetettek és kisorsolták maguk között ruháit. Halálakor a jeruzsálemi templom oltárát díszítő kárpit megrepedt, nagy égszakadás lett, a nap elsötétült és a föld megnyílt. Este egyik tanítványa, Aramateai József kérte, hadd vigye el a testet végnyugalomba helyezni.
A sziklasírt amelyikbe Jézus testét tették, hatalmas kővel zárták le, és a főpapok őröket állíttattak hogy a hű tanítványok el ne lopják, hisz a jövendölés szerint, a halál utáni harmadik napon Jézus elhagyja a sírját és feltámad holtából. Mindez pénteken történt.

„Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalómé illatszereket vásároltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák. A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. Egymás közt így beszélgettek: „Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. De az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely, ahová tették! De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok őt, amint mondta nektek.” Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről. (Márk 16, 1-8. Szent István Társulati Biblia)

„Húsvéti bárányunk, Krisztus, megöletett, de harmadnapra feltámadt. Ünnepeljünk tehát feltámadását, de ne a régi kovásszal, hanem az egyeneslelkűség és az igazság kovásztalan kenyerével.” (1Kor 5,7-8)

             Mikolai Bertics Mihály