Mikolai Bertics Mihály honlapja

KARÁCSONY

karácsonyManapság a karácsonyi forgatagban és az egymást túllicitálni akaró vásárlási lázban sajnos, egyre kevesebben tudják, illetve keveseknek jut eszükbe, hogy mit is ünnepelünk ilyenkor. Pedig a karácsony az ősi hit szerint (tévesen pogány) és a keresztény világ számára is az év egyik legfontosabb napja.
Hogyan lehetséges ez? A válasz egyszerű: a karácsony két – egymástól mindenben eltérő – nagy ünnep egybeesésével, összeolvadásával jött létre. Egyik (a régebbi) ősi természetünnep: az újévé, az újjászületésé.
Az év végi ünnepek hosszú időn keresztül egybeestek a téli napforduló idejével: december 21-ével. Ekkor a leghosszabb az éjszaka, a sötétség és ettől fogva kezdenek csak a nappalok hosszabbodni.A napforduló (latinul solstitium) csillagászati esemény. Ezzel a szóval a Napnak a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét fejezik ki. Valójában ez az időpont az, amikor (látszólagos) éves égi útján a Nap észak-déli mozgása valamilyen irányba megváltozik. A téli napforduló pedig az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén december 21-én van (esetenként 22-én), a déli féltekén pedig június 21-én (esetenként 22-én).
Régen az emberek sokkal inkább függtek a természettől, mint mostanság, és úgy gondolták, hogy a nap télen meghal. A téli napfordulón – a leghosszabb éjszakán – mindig félve várták, hogy feltámad-e újra. Megörültek tehát, amikor a nappalok hosszabbodni kezdtek, s örömükben ezt meg is ünnepelték a világ minden táján.
A másik decemberi jeles nap a keresztény egyházak ünnepe: a Megváltó születésnapja, a gyermek Jézus születésének ünnepe. Ézsaiás, Isten prófétája Krisztus előtti nyolcadik században élt. Könyvében az alábbi próféciákat olvashatjuk Jézus születésével kapcsolatban:
„…az Úr fog nektek jelt adni: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek…” / Ézsaiás 7:14 /
„…Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az Ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!…”  / Ézsaiás 9:5 /
„…Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba…”  /Mikeás 5:1 /
Jézus Krisztus születése a keresztény világ fénypontja:
„…Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek” – ami azt jelenti: Velünk az Isten…” /Máté 1:23/
A Máté 2:1-12 arról tudósít, hogy napkeletről bölcsek jöttek és a zsidók újszülött királyát keresték.
„…Mert láttuk az Ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk Őt…”
A kereszténység más vallások szokásaiból is sokat átvett, így a sok ezer éves téli napfordulóra eső ünnepeket is belevonta a keresztény vallás ünnepkörébe, s a legnagyobb ünnepét tette erre a napra:  azt az éjszakát, amelyen – a hagyomány szerint – Jézus született, aki elhozta számunkra Isten mindenek fölötti szeretetének hírét és a megváltást.
E kétféle hagyomány keveredése során alakult ki a mai ünnep: az öröm, a békesség, a szeretet és a család ünnepe.
A karácsonyi szokások az idők során nagyon sokat változtak, de köztük több állandó vonás népi hagyományként máig fennmaradt. Már el sem tudnánk képzelni a karácsony estét a gyertyafénytől ragyogó, feldíszített fenyőfa-, karácsonyfa nélkül. Talán ez a leglátványosabb ünnepi szokás. A karácsonyfa állításának hagyománya azonban nem régi, legalábbis ebben a mai formában nem.
A fák szerepe a különböző ünnepek során minden népnél nagy volt. A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termőág, esetleg búza tekinthető a karácsonyfa elődjének. A karácsonyfa-állítás, a 17. században terjedt el, német eredetű szokás. Kezdetét talán egy régi germán hiedelemben kell keresnünk, mely szerint a téli napforduló idején (a hosszan tartó sötétség miatt) a gonosz szellemek, démonok kiszabadulnak és szabadon csatangolnak a világban. Ezektől a gonosz kísértetektől az embert csak az élet örökzöldje, a fa védi meg. Luther Márton, a reformáció nagy alakja, aki a hagyomány szerint először állított gyermekeinek karácsonyfát, nyilván ismerte ezt a hiedelmet. Ő azonban Jézus születésének tiszteletére állította a fát, s a téli éjszaka csillagainak párjaként számtalan kis gyertyát gyújtott rajta.
A karácsony a szeretet kifejezésének egyik formája miatt az ajándékozás ünnepe is. Sajnos a kufárkodás kapzsisága, a pénzvilágot kiszolgáló média és az emberek egyre növekvő igénye egy kicsit eltúlozta ennek a jelentőségét, és sokan kölcsönökbe, adósságokba verik magukat amiatt, hogy ajándékaikkal túlszárnyalják a másikat. Pedig a lényeg az őszinte örömszerzés, és nem a minél drágább ajándék: együtt lenni- és örülni azokkal, akiket szeretünk. Gyertyákat gyújtani (kis tüzeket, világosságot) az életfákon, valamint a szívekben, és soha nem hagyni kialudni a lángot…
Csak is így lehet igazi karácsonyunk.

ISTENTŐL ÁLDOTT KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDEN EMBERNEK!

Mikolai Bertics Mihály