Mikolai Bertics Mihály honlapja

MOST…

Most...Oly csendes a világ
bennem, mint a tó,
mint lábujjhegyen lengő
szél, mely nyugtató,
s hullik… hullik fentről
a boldogságillat;
egy valóra vált álom,
a lüktető élet,
mely szívemig hat.

Ó, úgy sóvárogtam,
érted éjjelente,
mint elveszett
angyalarc után
a havas téli táj.
Jöjj s ölelj!
A Szaturnusz mögé
bújt már a Titán,
köntösén fényes gombok:
holdak, csillagok,
zsebében régi álmaink:
boldog-, s boldogtalanok.

Jöjj… ölelj,
nézz a szemembe!
Az átfázott évek után
bújj hozzám egy kicsit,
a fák között,
a fű tövében,
velem takarózni itt!

Mikolai Bertics Mihály / Egyedül ketten – 134. old.