Mikolai Bertics Mihály honlapja

NŐNAPI KÖSZÖNTŐ

Nőnap_2014

Fotó: Mikolai

Egyetlen pillantásodért

Ajándékok halmazát hozom,
keblem katlanában melengettem.
Egyetlen pillantásodért
neked adom.
Lábaid elé szórom kedvesem,
szemeimből
a fogyhatatlan árnyékok alá rejtett
álmatlan éjszakákat,
halálra-fáradt,
borissza nótákkal tűzdelve.
Szürke hétköznapok
barázdáit hozom
homlokomon.
Torony-rázó harangok kongását
fohászáradatba bugyolálva.
Csipkedő szelek kacér csókjait
orcámon.
Egy másvilági álom szivárványívét
s e földi lét
örökös zálogát
foszló holdvilágon át,
úszó fellegösvényeken
terelem eléd
és neked adom
egyetlen pillantásodért.

Ráadásnak;
bérceim visszhangját adom,
egekbe néző magaslaton.
Kristály patakom csobogását,
völgyeimből az ölelő páfrányt,
magányos szikláim havas csúcsait
s a pásztortilinkót,
mely fülembe hasít.
Virágot hoznék,
de rétemen
nem nyílik annyi,
amennyit egyetlen pillantásodért
kellene leszakítani.

Mikolai Bertics Mihály
/Kövekre írt út, 72. old./