Mikolai Bertics Mihály honlapja

ÚJ KENYÉR

Új kenyér ünnepeAugusztus 20-a a magyar nép egyik nagy ünnepe. István megkoronázását, a keresztény állam megteremtését, első királyunk szentté avatását, és nem utolsó sorban az új kenyeret, az aratás végét is ünnepeljük ezen a napon.
Az új kenyér ünnepe valójában gazdag mezőgazdasági hagyománykört idéz fel. Az aratóünnep az egész magyar nyelvterületen ismeretes, látványos közösségi jellegű szokás, amely a középkorig nyúlik vissza. Különböző változatai ismeretesek, főbb mozzanataiban azonban országosan megegyezik: az aratás befejezése után a részes-aratók búzakalászból, mezei virágból csigaszerű, korona vagy koszorú alakú aratókoszorút (ritkábban búzababát) fontak, és ünnepélyes menetben a földesúr, tiszttartó vagy a gazda elé vitték. Az aratókoszorút kézben, rúdon vagy fejre helyezve hordozták. Vivőjét bőségvarázsló, esővarázsló célból bőségesen megöntözték, lelocsolták. A gazda megköszönte az aratókoszorút, majd áldomást ittak. Gyakran étellel is megvendégelték az aratókat, s a vendégség rendszerint tánccal fejeződött be. Az aratókoszorút általában fő helyre, vagyis az első házban (a tisztaszobában) a mestergerendára akasztották. Vetéskor a szemeket kimorzsolták belőle és összekeverték a vetőmaggal, hogy biztosítsák a következő évi termést.
A történelem során, az új kenyér ünnepe, ha nem is mindig augusztus huszadikához kötődött, gazdag hagyományát a nép ajkán megmaradt népdalok is megőrizték, Mikolától Otocsánig és Hátszegtől Jablonkáig.
Az ünnepi hangulatot fokozza és még fennköltebbé teszi, a nyári nagy melegben elvégzett munka fölött érzett öröm és hála.

Mikolai Bertics Mihály jegyzete

Friss, ropogós új kenyér. Ilike lányom ma sütötte (2014. augusztus 20.)

Friss, ropogós új kenyér. Ilike lányom ma sütötte (2014. augusztus 20.)

*

Aratódalok

Aki legény jöjjön velem kaszálni,
meg mutatom, hogy kell a rendet vágni,
vágok olyan sűrű sűrű sűrű rendet a réten,
hogy kilenc kislány nem szedi fel a héten.

Sárga dinnyét nem jó dombra ültetni,
szomszéd asszony lányát nem jó szeretni,
egyszer mondtam vala vala valamit a lányának,
be szaladt és megmondta az anyának.

Nem vagyok én úri családból való,
nem kell nékem piros bársony takaró,
le terítem szőrme bundás köpönyegem a rétre,
oda várom a babámat estére.

*

Sokat arattam a nyáron,
Keveset aludtam ágyon.
Hol erdőbe, hol mezőbe,
Hol a tarló közepébe.
Az acsai nádas berek
Ejnye, de sok búzát termett.
Kitermette téli adósságom,
Vígan élem a világom.

*

Meguntam én ezt az urat szolgálni,
Tarlójában feljebb alább sétálni.
Feltörte a kaszanyél a kezemet,
Az uraság nem ád többet kenyeret.

*

Intéző úr a kapuba ha kiáll:
Onnan nézi, hogy a summás mit csinál;
Dolgozik-e vagy csak lopja a napot,
Megérdemli-e a savanyú babot.

Intéző úr, a mindenit magának!
Ne adja a babot már a summásnak!
Vagy egye meg, vagy adja a kutyának,
Ne adja a hatónapos summásnak!

*

Sáriba már megverték a rézdobot:
Keljetek fel, szegény kepés aratók!
Csináljatok harminc keresztkötelet,
Úgy ad nektek a Hunyadi kenyeret!

*

Elvégeztük, elvégeztük
az aratást, az aratást.

Készítsd, gazda, készítsd, gazda,
jó áldomást, jó áldomást.

A gazdasszony, a gazdasszony
jó vacsorát, jó vacsorát.