Mikolai Bertics Mihály honlapja

VÁSÁRFIÁT VEGYENEK!

Körösfek_tó_xx

Megérkeztünk – ez itt a vásár (egyik) parkolója.

Többször hallottunk már a körösfeketetói vásárról, amelyet minden ősszel, október második hétvégéjén rendeznek meg Erdélyben. Elkezdtük a térképet nézegetni, s rátaláltunk a Csucsa melletti falucskára, román nevén Negreni-re
Terveztük az utat, hogy melyiken menjünk. Nagykároly, Tasnád, Zilah felől, vagy a Nagyvárad-Kolozsvár főútvonalon. Korábban már mind a két útvonalon jártunk, mindegyik csodálatos. Gyérebb autóforgalomra számítva, a szilágysági dombságot, a zilahi hegyek kanyargós útjait választottuk és nem ért bennünket csalódás.
A vásárra már őseink is korán jártak, mi is hajnalban keltünk, hogy világosodásra átlépjük az országhatárt. Csanálos, Nagykároly hamar a hátunk mögött maradt.  Külön élmény volt a nagy kiterjedésű Károlyi-pusztán (Majtényi-síkon) látni a napkeltét, ahogy az Ég  nagy vörös korongja a mező ködös párájából felemelkedik. Hatalmas alföldi végtelenség, melyen sok-sok évvel ezelőtt gyülekeztek a Felső-magyarországi hadak, ha az országban körbe hordozták a véres kardot, mert veszély fenyegette a hazát.
Tasnád, Sarmaság után, hamar a zilahi hegyek aljára érkeztünk. A sok hajtűkanyar és a sűrűn egymás után lévő települések lelassították a haladásunkat. Igaz, nem is siettünk, mert gyönyörködtünk az ezer színben pompázó tájban, a hagyományosan összerakott szénaboglyákban. Örömmel tapasztaltuk, hogy nem kell Zilah városon keresztül menni, mivel Varsolctól Szilágykrasznáig egy új elkerülő út épült Csucsa felé.
Idejében megérkeznünk Körösfeketetóra, még nem volt tömeg és a patak menti hatalmas parkoló is majdnem üres volt.
Vásár és sátrak, ameddig a szem ellát. De minket jobban elbűvölt a környező hegyek szépsége, a hegyoldalban megbúvó házak, a fehérre meszelt templom, a patak csobogása az egész völgy varázsa, melyben a vásár és a falu van.
Ha a vásárról tömören szeretnénk hírt adni, akkor azt mondhatnánk, ami itt nincs, az nem is létezik.

Körösfek_tó

Aprócska részlet a vásárból – fotók: Mikolai

Vannak itt sok száz méteres asztalsorok, tele használt ruhákkal, használt cipőkkel, bundák, bőrkabátok, fazekak, üstök, patkók, lámpák, szenes vasalók, csorba üvegek, sílécek, kalapok, sapkák, bicskák, kések, rozsdás szegek …
De vannak szebbnél – szebben hímzett terítők, párnahuzatok, igazi kézműves nyergek, lószerszámok, kidolgozott irha bekecsek különböző méretben és színben. Zsinóros székely női és férfi viseletek, sokrakású szoknyák, bársony kabátkák, piros kalárisok…
A gyűjtők kedvenc helye a régiség sorok. Halomban állnak a régi pénzek, az öntött keretű órák, gyertyatartók, mindenféle értékű festmények, könyvek, bútorok. Van itt csontberakásos csatos imakönyv és vörös fedelű Ceausescu “remekmű”. Még régi kommunista párttagsági könyvet és Lenin rendet is vehettünk volna egy-két lejért.
Ha már a pénznél tartunk, tudni kell, hogy itt, bármilyen fizetőeszközzel lehet vásárolni.
A vásárjárásban és nézelődésben elfáradtunk és megéheztünk. Messziről éreztük a füstölgő lacikonyhák illatát – utcányi sor volt belőlük. Úgy döntöttünk, hogy helyi specialitást eszünk: miccset. Tudják mi az a mics? Három húsféléből (marha, sertés, juh) készült bőr nélküli kolbász, amit grillen sütnek meg. Mustárral és friss kenyérrel kiváló étel a vásárban kimerült látogatóknak.
Vásárfiával a kezünkben mentünk a parkoló felé, hogy haza induljunk. A kijáratnál igen meglepődtünk attól a látványtól, hogy egy teherautóról márvány sírkereszteket árultak. Na ugye, hogy minden van ebben a vásárban!
Mindenkinek ajánljuk, hogy a következőre látogasson el, higgyék el, megéri. Mi pedig már most azon gondolkodunk, hogy elmegyünk a legközelebbi Gaina-i vásárra, ahol a régi hagyományok szerint, leányvásár is van.

Szabó Györgyi és Mikolai Bertics Mihály