Mikolai Bertics Mihály honlapja

Mozaik

A KESZTHELYI-HEGYSÉGBEN

Az utóbbi időkben számtalanszor jártunk Keszthelyen. Hol a Balatont, hol pedig a város nevezetességeit csodáltuk meg. De volt rá eset, hogy körülnéztünk a közeli hegység lankáin is.
Balatongyörök felől – a 71. úton közelítve – azt látni, hogy Keszthely egy igazi “kilátó-nagyhatalom” a térségben. Szóval, vonzott a kíváncsiság, és utána néztünk a túra-lehetőségeknek. Így találtunk rá a Darnay-Dornyai Béláról elnevezett emléktúra-útvonalra. Könnyed, egynapos túra keretében, kedvünk és kitartásunk függvényében, akár hat kilátót is elérhetünk. Fel is vettük a bakancslistánkra, hogy rövidesen felkeressük mind a hatot. Az útvonal-térképek egyértelműen mutatják, hogy csak követnünk kell a “D” betűt. Vagyis a “D” jelzést. A túra teljes hossza mindössze 11 km.
A Keszthelyi-hegység legnépszerűbb kirándulóhelyéről, a Gyenesdiás melletti, kitűnően megközelíthető, és jól felszerelt Nagy-mezőről indultunk. A sorompón túl parkolót biztosítottak azok számára, Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A SOMLÓ-HEGYEN

Mária szobor a Somlón / fotó: Mikolai

Valahányszor körbesétálunk a hegyünkön (a Haláp-hegyen) a délnyugati oldalon messziről magára vonzza a tekintetünket. Egymagában áll a síkon mint valami őrszem. Tanúhegyként, évezredek óta őrzi a tájat.
Egy szép őszi napon úgy döntöttünk, hogy közelebbről is bejárjuk.
A Rábafüzest Székesfehérvárral összekötő 8-as számú főúton közelítettük meg, a 92-es kilométerénél tértünk le-, pontosabban fel a Somlóra.
Kirándulásunkat még izgalmasabbá tette kedvencünk, Csibész – a kilenc hónapos goldi, aki ilyen kiruccanások alkalmával minden kő és bokor alá nagy érdeklődéssel szimatol be.
Így érkeztünk meg az ország legkisebb borvidékére, a Somló-hegyre, mely máris ott magasodott előttünk mintegy 432 méterre a tengerszint fölé. Jellegzetes alakja a Badacsony és a Szentgyörgy-hegyhez hasonlóan csonka kúpra emlékeztet, mely a szélesen elterülő palástját követve egyre meredekebben ível fel.
A Hegykapu-étterem előtti parkolóban biztonsággal hagytuk az autót, és indultunk neki a hegynek. Gyalogos túránkat a Somló déli oldalán, Somlóvásárhely felől kezdtük, az “S” jelű turistaúton haladva. Már rögtön az elején lenyűgöztek a rendezett hegyi utak és teraszok látványa, különösen a hegy lábától felvezető horhos mélyút, amelynek mindkét oldali támfalát, a teljes hosszán, óriás bazalttömbökből rakták ki. Itt elhaladva láttunk egy nagyon régi Mária-szobrot és egy taposó kutat. Ez utóbbiból az emberek úgy ihattak, ha a hatalmas kerékbe beleállva (taposómalom mintájára) nyerték fel a vizet, mintegy 80 méter mélységből.
Innen tovább haladva kissé levegőkapkodós (meredek) úton értünk fel a Szent Margit kápolnához. Ezen a helyen ajánlatos megpihenni és pár percig gyönyörködni a kilátásban, valamint a bazaltkövekben. Örömmel tapasztaltuk azt is, hogy a hegy “él”; az emberek szorgoskodnak a teraszokon, és a pincéknél, amely szorgosság meg is látszik a szőlőkön.
Új erőkre kapva indultunk tovább a kilátó felé – tekintettel arra, hogy kedvencünk nagyon türelmetlenül viselte a pihenőt.
A kápolnától hegyi ösvény vezet fel, hatalmas félkör ívben megkerülve a bazalt kúpot. Egy szép fennsíkra értünk, melyet ligeterdő határol a széleken. A fennsíkon átvágva újabb emelkedő (fa lépcsősor) következett a tetőig. A tetőn a Szent István kilátó kínál lenyűgöző körpanorámát.
Miután kutyánkat sikerült kirángatni az éppen ásandó gödréből, folytattuk utunkat a vár felé. Meglepett bennünket (bár örültünk is neki), hogy innen lefele (lejtősen) vezet az út, mivel ezt a várat nem a hegytetőre, hanem a hegy egyik alacsonyabb kiszögelésére építették őseink. Igazán szólva megdöbbentünk azon, hogy mekkora vár állott itt egykoron. Még romos mivoltában is lenyűgöztek a méretei. Az írások szerint utoljára Vak Bottyán sasfészke volt ez erődítmény. Jó érzéssel állapítottuk meg, hogy nem csak mi kerestük fel e történelmi helyet, hanem több kirándulóval találkoztunk; fiatalokkal és gyermekes családokkal egyaránt. Persze ez nekünk azzal az apró kellemetlenséggel járt, hogy Csibészt pórázon kellett tartani, különben minden látogató kezét megnyalta volna egy szeretetteljes simogatásért. Na jó, azért volt ilyen is…
Kis kerülővel indultunk vissza a Szent István kilátóhoz, majd le, a parkolóba.
A hegy szőlős oldalán, egy éppen a kertjében tevékenykedő gazdától érdeklődtünk, hol lehet itt a híres “juhfark” bort megkóstolni? Mert mi még soha nem ittunk ilyet, de annyit tudunk róla, hogy “különleges gyógyír” és “a nászéjszakák” bora. Legendák övezik általános gyógyító erejét vagy éppen fiúnemzést elősegítő hatását, de hogy a borászok milyen sokféle és változatos borokat tudnak ebből a szőlőből készíteni, arról a gazda nem éppen a legjobb véleménnyel volt. Szerinte a Somlón már tiszta juhfark bort nem lehet kapni.
Nos, ennek ellenére mi mégis kértünk a páromnak egy deci juhfark bort a legközelebbi pincénél. Lehet, hogy nem kellett volna.

Mikolai Bertics Mihály.

Horhos út a Somlón. Csibésznek is nagyon tetszik. / Fotó: Mikolai

A kápolnától ilyen út vezet a fennsíkra. / Fotó: Mikolai

A falépcsős út a tetőre. Egy kis pihenővel. / Fotó: Mikolai

Somló vára. Vak Bottyán sasfészke volt. / Fotó: Mikolai

A VÉNDEK-HEGY

Harangtorony a Véndek-hegyen. / fotó: Mikolai

Kicsit mérséklődött a nyári forróság, a Balaton vizének hőmérséklete is 21-22 C fokra hűlt, így éppen alkalmas az idő egy újabb túrára.
Ezúttal úgy döntöttünk, hogy a közelünkben található Véndek-hegyet járjuk be. A két vulkanikus kúpból álló hegy Tapolca északi határában van. A szakirodalom szerint itt nem volt folyékony lávaömlés, Így a hegy aránylag könnyen málló bazalttufából áll. A magasabb csúcsa 255 m, míg az alacsonyabbik 229 méter. Ennek a tetején található egy harangtorony, melyet 1868-ban állítottak.
Kerestük a hely nevének eredetét, de nagyon szegényes a felhasználható irodalom. Annyit találtunk, hogy a “vendek” tágabb értelemben a szlovén népcsoportra használt elnevezés. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A KŐTENGER

És mozoooog!

A Hegyestű “meghódítása” után, hazafelé tettünk egy kis kitérőt Szentbékkállára.
A Káli-medence kőhátai közül itt láthatjuk talán a legszebben, legnagyobb épségben megmaradt természeti csodát, a Kőtengert; vagyis azt a helyet, ahol úgymond, furcsa formájú kövek hevernek szerteszét.
A falun áthaladva, a temető melletti földutat-, és az útjelzéseket követve minden nehézség nélkül odataláltuk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A HEGYESTŰ

Itt a forró nyár, és a balatoni 25-26 C fokos vízben való fürdőzésen túl végre élhetünk a másik kedvtelésünknek-, a túrázásnak is. Bakancslistánk következő tétele, amolyan idénykezdésként, egy könnyed kis hegyi túra.
A Balaton-Felvidéken számos olyan hely van, ahol valami „különlegesség” lapul. Ezekre a helyekre olykor még egy órát sem szánunk, de aztán valamiért egész életünkben emlékszünk rájuk. Ilyen a Hegyestű is.
A Káli-medence keleti végében, Zánka és Monoszló között, barna alapú táblák hívják fel a figyelmet: Egy kattintás ide a folytatáshoz....

ERDEI SÉTA

Tengelicek / fotó: Mikolai

Az Alföldön az első hónak már nyoma sincs. Az enyhére fordult idő alig pár nap alatt eltüntette. A debreceni Nagyerdő karnyújtásra van nekünk: nagyokat járunk benne. Így tartjuk szinten a fizikai képességünket, hogy majd az ünnepek után könnyedén vegyük a Zemplén, a Mátra, a Pilis, és esetleg a Börzsöny bakancsos útjait. A napi 10-14 km gyalogtúra rendben tartja a fizikumot, edzi a testet. Mindketten imádjuk a természetet, az erdőt, a mozgást. Különös, hogy most, télen is, amint belépünk az erdőbe, érezni lehet a finom tölgy-illatot, megtelik vele a keblünk és mintha valami doppingszer lenne, elfeledünk minden fáradságot. Mindig (már több éve) itt készülünk fel a téli túrákra. Egyik szélétől a másikig járjuk az erdőt, és már tegeződünk minden bokorral fával.
Csodálatosan szép a debreceni Nagyerdő; Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A HEGYESDI VÁR

Névtábla a csúcson / fotó: Mikolai

Névtábla a csúcson / fotó: Mikolai

A 77-es úton, Veszprémből Tapolca felé haladva, Monostorapáti után hegyes magaslat tűnik fel. A vulkáni kúp a Balaton- felvidék tanúhegyeihez tartozik, keletkezése (a szakirodalom szerint) mintegy 7 millió évvel ezelőttre tehető. A hegy szabályos kúp alakban mered Hegyesd falucska fölé, tetején várrom található. Így került a látókörünkbe – és a bakancslistánkra is – a hegyesdi vár.
Szép, kora-őszi napon indultunk el – gyalog – Zalahalápról, hogy közelebbről is megismerjük. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

AZ AGÁR-TETŐN

A Pálos-kolostor romjai az Agár-tetőn / fotó: Mikolai

A Pálos-kolostor romjai az Agár-tetőn / fotó: Mikolai

Az Agár-tető Hegyesd – Monostorapáti – Sáska – Taliándörögd községhatárokban található. A Kab-hegy után a Déli-Bakony második legnagyobb bazaltvonulata, 511 méter tengerszint feletti magassággal. Mi Sáska felől közelítettük meg, mivel az alig 3 km távolságra van hozzánk. Sáska az Agártető-hegy lejtőjénél helyezkedik el, Tapolcától 8 km-re. A falu gyönyörű természeti környezetben fekszik. Katolikus templomát, mely a tatárjárás során lerombolt kápolna helyén áll, 1250-ben Sarlós Boldogasszony napján, Szent Imre tiszteletére szentelték fel. A környező erdő régen a királyok kedvelt vadászterülete volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A CSOBÁNC

csobánc xÉvek óta – úgymond – szemezünk vele, hiszen a kerti házunk teraszáról tisztán látható, ahogy kecses alakjával a közeli magaslatokat uralja. Légvonalban alig 8-10 km távolságra lehet. Az alján meglapuló szőlőskertek, épületek kontúrjai is tisztán (szabad szemmel) látszanak. Sőt a tetején lévő várromok is. Reggelente mögüle kel fel a Nap, délben kissé remeg a levegővel a nyári hőségben, estére pedig varázslatos, vöröslő fényekben fogja fel a naplementét.
Mi a neve annak a hegynek? – kérdeztük már első napokban egymástól, és utánanéztünk a térképeken. Nem volt nehéz beazonosítani, ő a Csobánc. Egy kattintás ide a folytatáshoz....